Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
T. Szőnyi E.: A győri „Homogödri” római kori temető (I.)
biztosan megsemmisült. 5 A hamvak általában ovális vagy teknő alakú, átégett sírhelyeken kerültek elő. A sírok hossza 1—2 m, szélessége 0,7—1,5 m. Mélységük az 1 m-t nem haladja meg, ezt csupán egy esetben jegyezték fel. A csontvázas sírok tájolását csak néhány esetben ismerjük, az említettek mind K—Ny irányításúak, a fej váltakozva K, ül. Ny felé. Koporsónyomot sehol nem figyeltek meg. Ezek a sírok a hamvasztásosaknál mélyebben feküdtek, mindig a homokrétegből kerültek elő. Mélységük igen változó, a meglevő néhány adat alapján 1 m és 2,5 m között mozog. Előfordult, hogy csontvázas sír ásásakor hamvasztásosat szétromboltak. 6 . Nem egészen tisztázott a síroknak az úthoz való viszonya. Az út — feltehetőleg az Arrabonából Brigetio felé vezető limesút — 5 m széles volt és mintegy 15 m hosszúságban vált láthatóvá az akkori „légszeszépület" oldalán. Méry szerint nagyméretű homokkövekkel volt fedve, „egymás fölé többszörösen kőragasszal és törmelékkel rakva" 7 . Az út mellett, a város felé eső részen hamvasztásos sírok, az ellenkező oldalon egy homokkődarabokból összeállított, melléklet nélküli csontvázas gyermeksír, valamint hamvasztásos sírok és „sütőkemencék" kerültek elő. 8 Egy másik adat 9 arról számol be, hogy az út mellett és fölött az agyagrétegben hamvasztásos sírok és sütőkemencék, mellette és alatta a homokrétegben csontvázak kerültek elő. Ezt az ellentmondást csak úgy tudjuk feloldani, ha az út szintjéhez viszonyítva képzeljük el az alatta, ill. fölötte meghatározást. Az 54. üvegurnás sír az út széle alól került elő. 10 Ez elképzelhető egy, a temetkezés időpontjánál későbbi útszélesítés, átépítés kapcsán. A sírok leírása Az igen szűkszavú feljegyzések — a legtöbb esetben csak a sírokból előkerült tárgyak leltárszerű felsorolása — nem tették lehetővé a teljes leletanyag azonosítását, A régi beszerzési naplók és leltárkönyvek hiányában csak néhány igen jellegzetes darabot tudtunk biztonsággal sírhoz, ill. leletegyütteshez kötni, illetőleg azokat a tárgyakat, amelyeken az 1953-as leltározás idején még címke jelezte a pontos lelőhelyet. Mivel a leletanyag további azonosítására nem látunk lehetőséget, a továbbiakban az egyes sírok anyagának leltárszerű felsorolása mellett az azonosítható néhány tárgy leírását adjuk, itt mindig megemlítjük a darab leltári számát is. Ezekből az igen hiányos adatokból kíséreljük meg a temető jellegét és korát meghatározni. 5 FŐgimn. Ért. 1887—88. 160 6 Főgimn. Ért. 1879—80. 39. 7 Főgimn. Ért. 1878—79. 196. 8 Amennyiben valóban kemencékről és nem hamvasztóhelyekről (ustrinákról) van szó, akkor sem tudjuk elképzelni, hogy a városon kívül sütőkemencék álltak volna. Római temetőkben — éppen azért, mert a városon kívül voltak — gyakori a kerámiaégető, üvegolvasztó, vasolvasztó kemencék jelenléte. Természetesen ezek a műhelyleletek a temetkezés idejével nem egykorúak, valamivel korábbiak vagy későbbiek a síroknál. (Hasonló jelenségeket figyeltek meg Savaria, Scarbantia, Brigetio, Aquincum temetőiben. A győri Kálvária-temetőben Barkóczi L. üvegműhelyt tételez fel.) Tekintve azonban, hogy az említett sütőkemencékről semmi egyéb adatunk nincs, az is lehetséges, hogy a szomszédos „Űjszállások" területén előkerült kora középkori falu első telepjelenségeivel van dolgunk. 9 Főgimn. Ért. 1879—80. 37. 10 Főgimn. Ért. 1878—79. 199. 6
