Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (II.)
(mivel ők is elegendő, meglehetős számban vannak), a nemes Tanáccsal egyetértésben a következő pontokat határozták; ehhez mindenki tartsa magát a magyarországi vásárokon, helységekben, ameddig ez nekik tetszik és szükséges, viták és ellentétek elkerülése végett. Továbbá, aki áthágja vagy fortéllyal élne, az 20 tallér büntetéspénzt fizet, aminek fele a nemes magisztrátust illeti. ,,1-mo. Nach Eperjesz eine Lade von 1000 Ehlen, worunter Blaue, gedruckte, undt allerhandt gefärbte verstanden wirdt." 2. Tályára egy láda, 1000 rőf, mindenféle. 3. Istvánfalu (Stephans-dorf) egy láda, 1000 rőf, mindenféle. 4. Keresztúrra (Bodrog) egy láda, 1500 rőf, mindenféle. 5. Tokajba és Űjhelyre egy láda, 1000 rőf, mindenféle. 6. Miskolcra és Szikszóra egy láda, 1000 rőf, mindenféle. 7. Debrecenbe két láda, 1500 rőf, mindenféle. 8. Minden mesternek meg van engedve, hogy ha nem maga megy a vásárra, akadályoztatva volna, úgy egy másik mesternek vagy kereskedőnek átadhatja áruját. Azonban az átadott áru mennyiségét be kell jelenteni a céhnél. Hozzá értendő az is, ha egy kereskedő egy mennyiség vásznat festet valamelyik mesternél, és azt vásárokra akarja vinni, akkor a mester másik mesternek vagy kereskedőnek már nem adhatja oda a saját mennyiségét. Ha előadódik, hogy egy kereskedő olyan sokat festet egyszerre, hogy az egy mester mennyiségének a duplája vagy háromszorosa, akkor a mester annyi vásári alkalmat kihagyni köteles. 9. Egy mesternek sem szabad az ő vásznát, amit lent hagyott vagy egy másik vásáron félretett, a debreceni vásárra más fuvarossal becsempészni, vagy az ő fél kocsiján tárolni. 10. Minden mester ügyeljen a másik mesterre fortély és csalás miatt, és ha az kívánatos, egyik a másik vásznát ellenőrizze, ezt köteles mindegyik vonakodás nélkül engedni. 11. A vidéki kereskedőkre, de különösen a tállyai szabóasszonyokra szorgalmatosan figyelni kell, nehogy egy mester által festett vásznat a debreceni vásárra csempésszenek. A megállapodást a városbíró és a tanács megerősítette, sőt azt a két mestert is kötelezte ezek betartására, akik ellenszegültek a szállítási korlátozásoknak. Nyilvánvaló, hogy az árak tartására törekedtek a kínálat viszszatartásával. 0 Az ország nyugati felében és az Alföldön működő mesterek a bécsi főcéhhez tartoztak közvetlenül 1764-ig, amikor e területekre a létrejött pozsonyi főcéh terjesztette ki hatáskörét. A soproniak már 1747 előtt rendelkeztek a bécsiek 1663-as céhlevelének másolatával, tehát az abban előírtakhoz tarthatták magukat. 7 A pozsonyiak kiváltságlevelében azonban a szokásos mesterremek-előírásokból hiányoznak a festendő anyagok, színek megjelölései, csak a tanulólevél, vándorlás stb. van felsorolva a mester jog elnyeréséhez. 8 Ez nyilván nagy hátrányára volt a mestereknek, mert éppen erre az időszakra esik a festő- és nyomóipar fellendülése, részben manufaktúrák alapításával a konkurrencia nagyobb növekedése. A céhen kívüli iparosokkal, sőt a manufaktúrák segédeivel is vitákba keveredtek, de saját céhlevelük igen kevés támpontot adott a festendő anyagok köréről, az új eljárásként megjelenő kékfestés gyakorlatának kizáró6 Magyar Mezőgazdaságtörténeti Szemle 1898. 341—344. 7 Arr. 16. 135. 8 Budapest, Egyetemi Könyvtár. Céhlevelek LXII. 3. 52
