Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (II.)

A bécsi festők jogaik csorbítását vélték a kiváltságban, ezért a császár által megerősített megállapodást kívántak. Erre 1677-ben került sor. Eszerint a festőknek továbbra is jogukban állt az általuk általában gyakorolt len- és selyemfestés (Lein und Seidenfärberei) folytatása. Ezalatt minden olyan anyagnak a festését kellett érteni, ami len- vagy gyapjúfonálból készült, de a pamutból szőtt kelmét éppúgy, mint minden durva posztót. Driangellel együtt festhették tömegben a birkagyapjút, minden félgyapjú kelmét, posztót és bojszövetet. fekete és sötét Trestamend-tól egészen a világos, hamu- és gyöngyszínig, ami alatt divatos festékeket értettek. Ellenben Driangel számára volt fenntartva minden többi felsőbb és alacsonyrendű tartós festék, mint a piros, kék, zöld. ibolyaszín, hajszín festése. E kiváltságot 1697-ben újabb 12 évre meghosszabbították, olyan formán, hogy a festők ez idő alatt is a korábbi megállapodás szerint dolgozhattak. A 12 év eltelte után a korlátozások megszűnnek, és a festők minden színt és anyagot szabadon festhetnek. — A 36. § egy 1708-ban a vászonnyomókkal kötött egyezség szövegét foglalja magában. Egy idő óta azzal tüntették ki magukat a bécsi vászonnyomók, hogy különféle lenvászon anyagok festésébe és nyomásába is belefogtak, és ezzel kárt okoztak a festőknek. A két fél között kialakult viszály rendezésére kirendelt bizottság közreműködésével létrejött az egyezség. 1. A vászonnyomóknak minden vásznat szabad minden színben festeni, amit előzőleg nyomtak, sőt 2. minden színben előre megfesteni és arra alkalmazni a nyomást jogukban áll, kivéve a zöld és az indigóból való kék színeket. 3. Minden zöld és indigós kék szín alkalmazásától tartsák magukat távol; e két színt a festőknél kötelesek festetni. 4. A festők viszont egy rőf anyagot nem többért, mint 2 krajcárért kétszeri mángorlással együtt kivitelezni kötelesek. 5. A vászonnyomók ezért mángorló berendezésétől és ezen keresztül a festéktörléstől, de különösen, ami a zöld és indigókék festéket ületi, mindenképpen tartózkodjanak. 6. A festők a vászonnyomóknak a mintázott áruját rendes időben és jól mángorolni kötelesek, amiért azok fél darab nyomott vászon esetén (15—18 rőf) 3 krajcárt fizetnek. 7. Egyetlen festőlegény se segítsen titokban vagy nyíltan festeni vásznat vagy más árut, bárminek nevezzék is azt. Még kevésbé merészeljenek nem mintázott, hanem csak festett vásznat titokban vagy nyíltan áruba bocsátani, eladni. A fentiek megtartása mellett sem az elővárosban, sem vidéken nincs megengedve mángorló felállítása vagy festőeszközök alkalmazása, magas büntetés terhe mellett. — Az utolsó, 41. § után a céh által kimondott határozat, a nehéz időkre való tekintettel, a mesterséghez szükséges anyagok áremelkedése miatt, szabályozza a festett vászon új árát: fél vég vászon, 15 rőf, fekete festéséért 30 kr., fél vég fényezéséért és keményítéséért 45 kr., fél vég Nägelbraun, Roth, Feiglbraun festésért 2 Gulden, fél vég minden más szín festéséért egy Gulden. A határozatot az egész Enns alatti Ausztriában, városokban és mezővárosokban be kell tartani, büntetés terhe mellett tilos olcsóbban dolgozni.

2 Az új festék — vele az új eljárás is — tehát a festőcéh monopóliumává vált más kézművesekkel szemben. Az 1608 óta városközi (Lőcse, Eperjes, Késmárk) céhként működő Schön und Schwarzfärber mesterek a gyapjú- és vászonszövetek színes festését végezték, kiváltságlevelük ugyan nem volt felsőbb helyről. Az eperjesiek 1671ben a bécsi főcéhhez fordultak, hogy mint Virtl-Lade, vidéki központként működhessenek a főcéh szabályzata alapján. A bécsiek az 1663-ban megújított céh2 Bratislava, Mestky Archiv. Ce 11. Färber I. Privilégia der Wienner Färberzunft. 50