Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

T. Szőnyi E.: A győri „Homogödri” római kori temető (I.)

A 16. csontvázas sírból előkerült hagymafejes fibula általánosan elterjedt forma, a vele együtt előkerült Gallienus-érem jól datálja. Érmek. A temető éremanyaga nem maradt meg, illetve belekeveredett a numizmatikai gyűjteménybe, úgyhogy ma már nem tanulmányozható. Szerencsére még előkerüléskor Méry E. az érmek legnagyobb részét meghatározta, így dolgozatunkban kénytelenek vagyunk ráhagyatkozni. A pénzek között szerepel néhány olyan darab, amelyeket már ő sem tudott elolvasni, ezekkel a továbbiakban nem foglalkozunk. A 14. csontvázas sír átfúrt Hadrianus-érme nyaklánctartozékok közül került elő, nyilván szintén nyakban hordták. Ez a példány, mint nem forgalomban levő pénz, a sír datálásánál természetesen nem jöhet számításba. Sajnos a sír többi mellékletei sem voltak azonosíthatók, így ennek a csontvázas gyermeksírnak a korát éppúgy nem tudjuk meghatározni, mint a felsorolásunkban szereplő sok másét, amelyben sem érem, sem pedig szűkebb időhatárok közé szorítható leletanyag nem volt vagy nem maradt fenn. A hamvasztásos sírok közül húszban volt olvasható érem, ezekből öt darab az I. századból, tizenöt a II. század első feléből származik. A csontvázas sírokban az érmek megjelenése a következő: egy darab I. századi, négy darab II. századi és egy darab III. századi (nem számítva az említett átfúrt példányt). Az éremmel datálható sírok aránya a hamvasztásos, ül. csontvázas sírokban nagyjából megegyezik, az összes síroknak 24,3, ill. 23%-a. (Lásd 1. táblázatunkat.) A kétféle temetkezési rítusú sírok között nemcsak a pénzekben, de az egyéb leletanyagban sem találunk jelentős eltérést. Kivételt képez itt a 16. sz. csontvázas sír hagymafejes fibulája — és feltehetőleg megsemmisült ezüst karperece is —, amely sírt azonban a benne talált Gallienus-érem és a temetkezés módja is elkülönít a többitől. A többi sír közül időbelileg meglehetősen „kilóg" a 79. hamvasztásos sír, amelyet egy Augustus-érem datál. Ebben a sírban állítólag egyéb melléklet nem volt, így az érem mindössze terminus post quem-et jelez. A temető egészének korhatározását az egyes datálható anyagú sírok alapján 2. táblázatunkban kíséreltük meg. Az éremanyag tanúsága szerint a Homokgödrök temetőjét az I. század közepén kezdték használni, feltehetőleg a II. század elejétől indul meg a nagyobb arányú temetkezés a területen. Erre utal az érmek számának növekedése és a leletanyag elemzése egyaránt. Antoninus Pius — feltehetőleg azonban a markomann háborúk kezdetének — idején megszűnik a területen a temetkezés. Ügy látszik azonban, hogy a III. században — ha szórványosan is — ismét fordulnak elő itt temetkezések. A másik nagy győri római temető anyagának bemutatásánál felfigyeltünk az I. század végi, II. század eleji csontvázas temetkezésekre Arrabonában. A homokgödri temetőben egy Claudius-éremmel datált csontvázas sír arra utal, hogy már az első század közepétől is számolhatunk csontvázas temetkezésekkel ezen a területen, ezt a rítust követik a II. században is. T. Szőnyi Eszter 31