Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Környei A.: Zsitvay Lajos frontnaplója
Isten nevében! Naplóm. Folytatás. Ápr. 13. Reggeli után Engelbach szdos úr részére egy feliratot készítettem. Ezzel a táblával személyesen kell jelentkeznem a szdos úrnál. A megrendelt U. 9. tengeralattjáró elesett hőseinek hátramaradt családja segélyezésére kiadott jelvények megérkeztek. Józsi hadnagy úrtól pedig a lövegvezetők az ezred jelvényét kaptuk ajándékképpen. Ebéd húsleves. Délután várjuk a hadseregparancsnok urat. Épp ezért nagy seprést és takarítást rendeztünk. Este felé elvittem a táblát Engelbach szdos úrhoz, ki azt a hibát találta rajta, hogy az árnyék nem elég vastag vonású. Vacsora tea, szalonna, kenyér l /4, tiszti kétszersült. Vacsora után éppen az árnyékról magyaráztam az egybegyűlt fiúknak, mikor belépett Kunos fhadnagy úr és kérdezősködött, hogy mit csinálunk. Meglátta kezemben a táblát, erre ő is rendelt egyet. Azután Schwantzer szkv. hívatta és megparancsolta, hogy a legénység énekeljen esténként, de úgy, hogy ő is hallja. Mink a födözékben el is kezdtük az éneklést és egyszer csak megint betoppant a főhadnagy úr. Kérdezte, hogy kinek van közülünk a legjobb hangja. Neubauert mondottam be, mert ő tényleg szépen tudja énekelni a Stájer dalokat. Azután parancsszóra kellett énekelnünk. A Szőke gyerek című dalt kezdtük el. A második versnél megakadtunk, mert nagyon furcsa dolog parancsszóra énekelni. Azután Neubauernak kellett énekelni egyedül, hiába szabadkozott, hogy segítség nélkül nem tud, muszáj volt. Azután megkérdezte, hogy nem szebb dolog ez, mint a kártya? Este 8 órakor erős gyalogsági tüzelés volt. Kiszaladtunk, mert azt hittem lövés lesz, de csak járőr harc volt. Apr. 22. Reggel 5 órakor keltünk és V2 6 órakor már dolgozni mentünk ki. De mivel szép napos az idő, feltoltuk az ágyút a repülő állványra, a kocsival való homokhordást meg beszüntették a tiszturak, az embereket pedig elküldözték az ütegállásba, meg a 37-ik nehéztarackütegbe dolgozni, a parkírozás szünetel. Egy repülő száll az oroszok felé egy orosz gép pedig jön. Nagyon messze van, nem lehet rá lőni. Később zúgást hallottam és piros-fehér robbanó felhőket. A gépet még rosszul lehetett látni. Beirányoztam, Józsi hadnagy úr pedig kiadta a parancsot: tüzelni. 47.— távolságra 620 szinterővel lőttünk, (56 sr. 11 ) ez a robbanás a géptől jobbra volt. A másik meg már hosszú volt mert 50 távolságra volt. (58 gr.) Ekkor jött a telefonjelentés, hogy tüzet szüntess, mert a gép sajátunk. Megfigyeltem azután és már láttam is a szárny alsó felén a vaskeresztet. Végzetes lehetett volna a gépre a kis hecc, de viszont az a haszna megint volt a dolognak, hogy legalább a muszka nem lőtt rája. Nem tudott eligazodni, hogy övé-e a gép vagy a mienk. A 41-es hadosztálynál voltak különben is a bűnösök, mert ők lőttek rá és így megtévesztettek minket is. Azután lövegvezetők sorakozó volt mert Matyis szkv panaszkodott hogy őt nem veszik az egész ütegben semmibe, és kéredzett a rajvonalban lévő ágyúhoz. A haragosaival ki kellett neki békülnie. Békejobbot nyújtottunk, de hogy tartós lesz-e a barátság, nem tudom, mert ő üldözési mániában szenved. Ebéd darakása és konzervhús. 11 A margón mindig pontosan vezeti az általa kilőtt lövedékek számát — összesítését is. 269
