Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Környei A.: Zsitvay Lajos frontnaplója
A frontnaplók elsősorban nem olyan szempontból érdekelnek bennünket, hogy leírják — a hivatalos hadijelentéseknél, de még a történelmi feldolgozásoknál is pontosabban, főleg szemléletesebben, érthetőbben — a front eseményeit, hanem azért foglalkozunk velük szívesen, mert megismerhetjük bennük a frontkatona gondolatvilágát, átalakulását a háború hosszú évei alatt. A frontokon, az oroszok, olaszok s más népek elleni harcban, az állandó veszély és félelem közötti egymásrautaltságban nevelődött az az emberanyag, amely 1918 őszén rendezetlen tömegként hazaözönölve a kiéleződött osztályharc, a forradalmak vezető erejévé tudott válni, a kezében levő fegyvert igazi ellenségei ellen tudta — most már fegyelmezett, tudatos osztályként — fordítani. Az osztályharc kiéleződésének, a forradalmi helyzet előállásának Európa számos országában az első világháború idején és az azt követő néhány évben számos összetevője van. Ezek közül kiemelkedően fontos — s dolgozatunk témája szempontjából különösen az — a szubjektív oldal: hogyan alakult, hogyan vált forradalmivá a tömegek tudata, szándéka. A háború, a háborús társadalmak valóságának tudatformáló ereje tagadhatatlan, jóllehet igen sokrétű és ellentmondásos. (Elég csak egy-két tényre utalnunk a polgári gondolkodás, társadalmi tudat felbomlásának köréből, pl. az irracionalista filozófiai rendszerek, a művészeti avantgárdé és a fasiszta ideológiák gyors terjedésére.) Nyilvánvaló, hogy e sokrétű hatás vizsgálatában az az elsődleges, mennyiben segítette az egyes ember s az osztályok számára felismerni a társadalom alapvető osztályérdekeit, ellentmondásait, mennyiben segítette elő a munkásosztály és a parasztság körében a közös cselekvés, a társadalmi valóság megváltoztatásának szándékát, majd vállalását. E téren az egyes nemzeteknél, s nálunk is, elsődlegesen fontos a katonatömegek tudatának alakulása, nemcsak azért, mert a háború tudati hatásai körükben a legerősebbek, legkönnyebben felismerhetők, hanem praktikus szempontból is, a társadalom fegyverforgató, felfegyverzett rétegeiről van szó. A személyes frontemlékek, akár tiszt 3 , akár közkatona hagyta azokat ránk, lépésről lépésre szemléltetik azt a folyamatot, ahogyan a vágóhídra hajtott tudatlan munkás- és főleg paraszttömeg, egy-egy katona megelégeli a saját és családja szenvedését, tisztjei, a háború, majd egyre inkább tudatosan a rendszer ellen fordul. Ebből a szempontból érdekesnek tartjuk Zsitvay Lajos frontnaplójának egyik kötetét, és ezért vállalkoztunk annak kivonatos közlésére. 4 Zsitvay Lajos 1886-ban született Komáromban. 5 Betűszedő szakmát tanult, és így kerül be Sopronban a munkásmozgalomba is. 1913-ban a Magyarországi Könyvkötők és Rokonszakmabeliek Szakköre soproni csoportjának elnöke. A frontra, majd — személyes visszaemlékezések szerint orosz fogságba kerül. A polgári demokratikus forradalom 1918 őszén már itthon találja, s a soproni munkástanács és nemzeti tanács egyik vezető szociáldemokrata politikusa lesz. A kommün idején a forradalmi törvényszék elnöke, elvhű és józan politikus, 3 Pl. Ruhmann Jenő frontnaplója — eddig csak kiállításon publikálva; Schaffer Antal huszárkapitány visszaemlékezése, SSz. 1969. 1. sz.; Soós István: Pozsgay Géza, a császári és királyi bolond. Életünk. 1971. okt. 4 Zsitvay Lajos frontnaplóját és később a váci fegyházban írt börtönnaplóját veje, Tihanyi Mátyás nyugdíjas kópházi tanácselnök ajándékozta a múzeumnak több levéllel és fényképpel együtt 1975-ben. A börtönnapló közreadására később vállalkozunk. 5 Rövid életrajzát 1. a Győr-Sopron megye forradalmi harcosainak életrajzgyűjteményében. (Győr, 1975.) Szerk. : Kovács Győzőné. 264
