Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Lengyel Á.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VII.9
tartásáért, biztosításáért felelős hatósági szervek ilyképpen csak azt tehették, hogy a fennálló korlátozások és tilalmak további szigorítása mellett még nagyobb éberséggel figyelik, s ha kell csírájukban elfojtják az államellenesnek minősített megmozdulásokat. Az óvóintézkedések sürgősségét egyébként az a körülmény is indokolta, hogy ismét május elseje közeledett, és tartani lehetett esetleges komoly demonstrációk bekövetkezésétől. így Győr város rendőrkapitánysága is csak olyan kikötésekkel engedélyezte a kiskúti népgyűlés és népünnepély megtartását, hogy a helyi pártvezetőség garantálja a közrend biztosítását, a népünnepély a sötétség beállta előtt befejeződik, és a résztvevők csak kisebb csoportokban térnek vissza a városba. Szigorúan megtiltotta, hogy a kivonulás során jelvény nélküli, „idegen elemek'' tolakodjanak be a menetelők soraiba. — A kirendelt nagy karhatalmi készenlét láttára nem is történtek említésre méltó zavaró incidensek. Ahogyan szabályosan folytak le a délelőtti egyleti gyűlések, éppen olyan szervezetten vonult ki a több ezres tömeg a Kossuth utcán, a sétatéri hidakon, a Kazinczy utcán, a Baross úton, a Vilmos császár úton, az Árpád úton és a Budai úton át Kiskútra (a munkásdalárdák énekétől kísérve) és tartotta meg gyűlését, népünnepélyét a ligetben. A rendőrségi jelentésből tudhatjuk meg azt, hogy a jól sikerült népünnepségen a helybeli polgárság is nagy számban vett részt/ 1 '' Ez a tartózkodó magatartás persze nem a meghunyászkodást jelentette, hanem az erőviszonyok reális felmérését. A fegyveres alakulatokkal szemben ugyanis őrültség lett volna kihívó tüntetést rendezni, de a munkásság amúgy is érezte és látta, hogy az események a végső politikai és gazdasági összeomlás felé vezetnek, nem is szólva a katonai helyzetről, amely a breszt-litovszki békekötés után is csak egyre rosszabbodott a monarchia és Németország szempontjából. Sztrájkmozgalmai, éhségtüntetései közben arról is tudomást szerzett, hogy harcoló katonai egységeink is már nem egy alkalommal fellázadtak, megtagadták a parancsot, mert értelmetlennek és kilátástalannak tartották és tartják a további vérengzést. Ezek az értesülések csak még fokozták a munkásság tettrekészségét és józan harci kedvét. így került sor június 20-án a dolgozó tömegek általános országos sztrájkmozgalmára, amely napokig tartott, és mindjárt a kezdetén véres áldozatokat követelt, mert a MÁV gépgyári csendőrkirendeltség parancsnoka az emberek közé lövetett. A Győri Munkástanács azonnal reagált a fejleményekre, amennyiben két nappal később röplapokat osztatott szét a városban, amelyek június 22-re tiltakozó gyűlésre hívták a dolgozókat. A röplap szövegében többek között az alábbiak voltak olvashatók: „Munkások! Csütörtökön reggel vérlázító események játszódtak le a Magyar Államvasutak egyik műhelyében, amelyek gyászba borították az egész magyar munkásságot. Bér javítást kérő munkások tömegébe egy Zselyonka nevű őrnagy belelövetett. Kenyeret kértek és golyót kaptak. Halottak és sebesültek maradtak a gyár udvarán. — .. .Munkástársak! Gyalázat, ami ebben az országban történik! Gyalázat! . .. Menjen a kormány a sárga fenébe! Mondjon le, jöjjön egy demokratikus kormány! Pusztuljanak Tiszáék és bandája!'"' 7 — A városháza előtt megtartott népgyűlés igen túlfűtött hangulatban zajlott le, s mivel a legsúlyosabb retorziók kilátásba helyezése ellenére is a Kisalföld székhelyén két nappal tovább tartott az általános sztrájk, mint az ország fővárosában, a fejlemények súlyos következményei csakhamar ismeretesekké váltak. Már a népgyűlést követően elvittek jó néhány tüntető mun46 Uo., Polgármesteri iratok. XII. 1003 1918. 47 MMTVD V. 218. 17 Arrabona 257
