Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Lengyel Á.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VII.9

ségmunkáról és megfelelő munkanélküli-alapról történjék intézkedés, nehogy készületlenül találja őket a téli munkanélküliségnek a meglepetése."

4 A hideg évszak beköszöntésével persze csak halmozódtak a gondok és a sürgető megoldást követelő feladatok. Amellett a hadiszerencse csillaga is letűnő tendenciát mutatott. Az elkeseredett és hosszú hónapokig tartó kárpáti hadműveletek során mindinkább növekedtek a veszteségek, úgyhogy 1915 tavaszára már szinte alig volt család az országban, amely érintetlen maradt volna az esztelen háború borzalmaitól. Mindezek a körülmények természetesen kijózanítólag hatottak a lakosságra, lelohasztották a kezdetben megnyilvánuló soviniszta háborús hangulatot. A béke utáni vágy szükségszerűen egyre erősödött, és az így kialakuló pacifista jellegű hullámok azt eredményezték, hogy a szociáldemokrata pártvezetés is a sajtó hangjának mérséklését tartotta kívánatosnak. Ez a mérséklés ugyan a lényeget nem érintette, mert ,,a párt sajtópropagandája változatlanul a háborút igazoló érveket hangoztatott, csak más tónusban; az orosz cárizmus »összetörésének« helyébe az orosz invázió elleni »védekezés« szükségességének hirdetése lépett".

5 Alapvető változás hiányának tényét igazolja az a döntés is, hogy az MSZDP és a Szaktanács 1915. évi május elsejei felhívásában önként lemondott a munkaszünetről és a tüntető felvonulások megtartásáról. Az egész ország lakosságához intézett proklamációban a következőket olvashatjuk: „A pártvezetőség és a szakszervezeti tanács megegyezett abban, hogy Magyarország szervezett munkásságának az alábbiakat ajánlja irányadóul: Ebben az esztendőben önként le kell mondani május elsején a kötelező munkaszünetről. A legparányibb részét sem adjuk fel a munkaszünetre való, sok kollektív szerződésben megvédett és a negyedszázados gyakorlattól szentesített szokás jogából. Számolni akarunk azonban a háborútól okozott kivételes viszonyokkal és kivételes törvényekkel, amelyek a bonyodalmak és nehézségek olyan sorozatát okozhatnák, amelyeket éppen most el akarunk kerülni. — Hasonlóképpen le akarunk mondani ebben az esztendőben a szokásos tüntető felvonulásokról, amelyek a legjobb esetben is csak egyes helyeken lennének lehetségesek, sok helyütt azonban a hatóságok kivételes intézkedései megakadályoznák, vagy legalábbis súlyosan befolyásolnák."

6 Valóban így is történt. Győrött sem került sor semmiféle megmozdulásra, a munkásság éppen úgy dolgozott ezen a napon a háborús termelés folytonosságának biztosítása érdekében, mint az év bármelyik dolgos hétköznapján. Pedig ők is — részben már — tudatában voltak annak, hogy a munkásság háborúellenes hangulata erősödik, és egyre sűrűbben hallatszanak nemzetközi értekezleteken a fegyverszünetet sürgető, a megbékélést célzó hangok, szólamok. Olyan elvakultan korlátolt, a realitásokat teljesen mellőző véleményt csak a győri Népakarat című lap közölhetett hasábjain, amikor „Békehangok" felírású vezércikkét az alábbiak szerint fejezte be 1915 tavaszán: „A békehangok még nálunk igen koraiak. A békéről nálunk majd csak akkor lehet szó, ha a német szövetségesünk is velünk együtt énekli a békeimát és a teljes győzelem himnuszát. A békére ne is gondoljunk a győzelem befejeztéig. A béke előfeltétele a teljes győzelem. Az oroszok, az angolok s a franciák beszélhetnek fél békéről, mi magyarok azonban az osztrákokkal és a német szövetségessel 4 Na (1914) 37. sz. 5 Galántai J., Magyarország az első világháborúban 1914—1918. Budapest, 1974. 196. 6 MMTVD IV/B. 90. 16 Arrabona 241