Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Balázs P.: A városi hatalom gyakorlásának kérdései Győrött a feudalizmus utolsó évtizedeiben

tal (53-ból) lett főbíró (mellette Rába István előző főbíró 20 és Zánthó Mihály 11 szavazatot kapott). Ecker Jánost. 1829-ben még 38, 1831-ben 24 és 1836ban 27 szavazattal, azaz az utóbbi két tisztújításon már csak szerény többséggel választották meg szószólóvá, s e tisztsége után nem sikerült a szenátorságot elnyernie (1846-ban 17 személy szavazott rá). Olykor a szenátorság elnyerése is csak néhány szavazaton múlott: 1829-ben Zánthó Mihály 27, 1836-ban Legény János ugyancsak 27, 1846-ban Mendel István 28 szavazattal lett szenátor. Mint már említettük, a választóközönség a megüresedett választópolgári helyeket önmaga töltötte be a polgárjoggal rendelkező személyek sorából. Itt a szavazás eredménye általában még szorosabb volt, mint a város vezetőinek és a szenátoroknak megválasztásánál. 1831-ben 9, 1836-ban ugyancsak 9 és 1846ban 15, azaz a három tisztújításnál összesen 33 személy került a megürült választópolgári helyekre. Ezek közül szavazás nélkül, egyhangúlag 1 személyt (Bezerédj Ignácot), nagy szavazattöbbséggel, 48 szavazattal ugyancsak 1 személyt (Toscanó József kémény seprőmestert), 31—40 szavazattal 8 személyt választottak meg a testület tagjává. Az új választópolgárok többsége, 19 fő 21—30 közötti szavazatot kapott, ami a megválasztottnak sokszor csupán relatív többséget jelentett. Négy személy csupán 18—20 szavazattal, azaz a választók voksainak számára szerencsés megoszlása alapján lett választópolgár.

46 A város lakosságához viszonyítva viszonylag nagyon kevés, mindössze 60 személy döntésétől függött, hogy a szenátorok közül kiből lesz főbíró, polgármester vagy kapitány, a választóközönség tagjai közül kiből lesz szenátor, illetve a polgárok közül ki kerül be a választópolgárság soraiba. A választóközönségen belül viszont szabad tere nyílt a különböző érdekek összecsapásának, amit a szavazások gyakori szoros eredményei is jól sejtetnek. Ezen érdekellentétek egyik fő forrása a tisztújításokon a rokoni kapcsolatok érvényesítésére való törekvés volt. Bár a felsőbb rendeletek a vér szerinti atyafiság, valamint az első és másodfokú sógorság esetében a tanácsba való beválasztást az uralkodó külön engedélyéhez kötötték, a tisztviselők, a szenátorok és a választóközönség tagjai között a rokoni kapcsolatok szinte kibogozhatatlan szövevénye jött létre. Ennek illusztrálására igen alkalmas az 1846-os tisztújítás utáni „atyafisági" kötelékek alóli felmentésre vonatkozó kérelmek sora: Hupka György választópolgár Reyman György választópolgárnak első fokon sógora; Noisser Ernő választópolgár Berzauter Alajos aljegyzőnek másodfokon sógora; Schäffer Jakab választópolgár Caneider József választópolgárnak másodfokon sógora; Kautz Ignác választópolgár ugyancsak Caneider József választópolgárnak első fokon sógora (vőtársa), egyúttal az újonnan megválasztott Schäffer Jakabnak is másodfokon sógora; Fischer József választópolgár Hutflősz Sámuel választópolgárnak első fokon sógora; Landherr János szenátor Korbonits István főjegyzőnek első fokon sógora; Mendel István szenátor Zánthó Mihály városkapitány veje, egyúttal Lakatos János szenátor testvérének a fia; Hergeszell Ferenc városkapitány apja választópolgár; 46 Uo.

4 Továbbá 1831. évi 26/21. sz. és 1846. évi 26/7. sz. — OL Kamarai Lt. Civitatensia. 1836. évi 21. kf. 25425/1. sz. 232