Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Balázs P.: A városi hatalom gyakorlásának kérdései Győrött a feudalizmus utolsó évtizedeiben

tisztújításra kiküldött Bezerédj Ignác királyi biztos feladatává tette, hogy a korábban kiadott rendelkezéseknek érvényt szerezzen.

11 Az 1743-as kiváltságlevél is érintetlenül hagyta a győri püspökségnek 4 híd utáni vámszedési és 3 országos vásár jövedelemszedési jogát. Bár ez a helyzet évszázados, ,,szinte lázadási színben igen gyakran kitört, s nemegyszer .. . majdnem vérengzésig fajult villongásokat" okozott, a város 1784-ben, majd 1806-ban, végül 1814-ben hiába kérvényezte, hogy e javakat és jövedelmeket a püspökségtől megválthassa, mert a püspök ellenszegülése miatt törekvése mindig hajótörést szenvedett. Végre 1846-ban a két félnek a megváltás kérdésében sikerült egyezségre jutnia. A püspök 120 ezer pengőforintért eladta a városnak a Rába vizén a Belvárost a sétatérrel, az utóbbit az Újvárossal és az Újvárost a Majorokkal, a Rábca vizén Győrszigetet Győrrel összekötő hidakat, továbbá a nagyheti, az úrnapi és a Kisasszony napi vásárpénzeket. A püspökség eddig ezeket a jövedelmi forrásokat bérbeadás útján évi 6530 pengőforintért hasznosította. A vételárat a város kölcsönként magánál tarthatta, és ez esetben évente 5,6%-os kamatot (6720 forintot, azaz az eddigi bérjövedelemnél magasabb összeget) fizetett a püspökségnek, vagy átadhatta kezelésre a káptalannak, amely a volt tulajdonosnak ugyancsak hasonló összegű kamatot fizetett volna. A szerződés értelmében a püspökség a várostól 36 négyzetöl területet is kapott, s a városnak vállalnia kellett, hogy Habosy Pál polgár házának kéménye nem fog a püspöki kertre és palotára füstölni. A szerződésben a püspökség még azt is elérte, hogy Győrsziget, Révfalu és Pinnyéd püspöki birtokok lakosai a nem kereskedelmi célú áru vagy termény szállítása esetén az említett hidakon vámot nem fizettek, a győrszigeti épületfa-kereskedés pedig vám tekintetében a győriekkel teljesen azonos elbírálás alá esett.

12 A város azonban 1848-ig nem jutott az említett hídvám és vásárpénz birtokába, mert a szerződés megerősítése felsőbb helyen egyre húzódott; 1848 nyarán az ügy a Belügyminisztériumba került, amely kikérte a Pénzügyminisztérium véleményét. Ez utóbbi augusztus 10-én a szerződés jóváhagyását javasolta ugyan, de feltételezhető, hogy a későbbi politikai és hadi események sodrában a Belügyminisztérium már nem tudott a kérdéssel foglalkozni.

13 * * * A feudalizmus utolsó évtizedeiben hazánkban nemcsak a városlakók nagy tömegeinek, hanem még a polgárjoggal bíró személyeknek sem volt közvetlen beleszólási joguk a város igazgatásába, amelyet a főbb tisztviselőkből és a tanácsnokokból (szenátorokból) álló belső tanács, illetve a választópolgárság (külső tanács) sajátított ki magának. A két testület részesedését a városi hatalom gyakorlásában felsőbb rendelkezések szorosan nem írták körül, így az elsősorban a helyi fejlődés és adottságok függvényévé vált. Eddigi vizsgálódásaink egyértelműen azt tanúsítják, hogy Győrött az önkormányzatból adódó jogkört a 60 tagú választópolgárság, egykorú szóhasználat szerint a választóközönség, az ún. „60 személyek" gyakorolta. Ez a körülmény azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert más városok történetének kutatói a választópolgárság hatáskörét vizsgálva éppen az ellenkező tendenciát állapították meg. Dóka Klára kutatásai szerint Pesten az 1840-es években a város életében a választópolgár11 Uo., 1842. évi 26/5. sz. 12 Uo., 1846. évi 26/60. sz. 13 OL 1848—49-i minisztérium. Belügyminisztérium. Közig. 1848. évi 30 5. sz. 226