Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Gecsényi L.: Győr városa 1526 után
győri lakos eladta Piac utcai kőházát 85 forinton Ferenc szabónak. 1540-ben Sydo Imre bécsi lakos Borbély Gáltól vásárol a Piac téren (in acie teatri) egy házat, Ugyanezen évben Péter deák bécsi — egykor győri — lakos egy győri házhelyét Szabó Bálint győri lakosnak 7 forinton adta el. 1565-ben néhai Mészáros István leánya, Anasztázia asszony, Nataniel deák (alias Renander) bécsi polgár felesége tiltakozott Győr környéki javainak elfoglalása miatt. 83 — A győri vásárok látogatottságára utal — a többi között — a káptalan piactéri „nagy vendégfogadójának" forgalma, melyet mindig tehetős polgárok (pl. Vendégfogadó — Bíró — Farkas, 1527—1529, 1534 városbíró) béreltek. 84 A győri kereskedők részvétele a távolsági kereskedelemben — éppen a helyi és közeli vásárok látogatottsága miatt — viszont csekélynek mondható. Az 1542. évi óvári harmincadnaplók adatai szerint Győr a vámolt értékek listáján a 32. helyen állt 2132 Ft forgalommal, amiből 2124 Ft volt a behozatal. Az arányok érzékeltetésére érdemes hozzátenni, hogy Pozsony 51 007 Ft, Székesfehérvár 21 967 Ft, Pest 21 456 Ft értékkel állt az élen, s még a csallóközi Somorja is megelőzte Győrt 2177 forinttal. 85 A győri kereskedők nyilvánvalóan akkor utaztak külföldre, ha a saját árucserekörzetük ellátására szükséges árucikkekhez nem jutottak másként hozzá. Ezt példázza, hogy 1540-ben és 1548-ban Kalmár András (András mercator) Bécsből szállított fűszereket Győrbe. 86 A helyi piackörzet határaira — a 15. század végéről idézett adatokra alapozva — a piacokon megjelenő falusiak származási helyéről következtethetünk, így a határok dél felé Szentmárton és Tét vonalában, északon a Mosoni-Duna közvetlen túlpartján vonhatók meg teljes határozottsággal. Nyugaton a vonzáskörzet valamelyest átterjedt a Rábán, nemcsak a Győr megyei Tóközre, de Sopron megye folyó menti falvaira, illetve Mosón megye ugyancsak megyehatár menti településeire. A keleti részeken (1529 után jórészt pusztult vidék) a vonzási körzetet nem lehet meghatározni. Délen Pápa és Szany, nyugaton Óvár és Somorja azok a mezővárosok, ameddig a győri kereskedők rendszeresen eljutottak, s ahová személyi kapcsolatok fűzték őket. A kereskedők társadalmi helyzetére, súlyára — csakúgy, mint az iparosok esetében — a különböző adásvételi ügyletek s a városvezetésben betöltött szerepük adnak támpontot. A Szent István-negyed kőházaiban Kalmár András, Kalmár Balázs, Kalmár Bálint, Kalmár Farkas, Kalmár Dénes; a Piac tér környékén Kalmár Benedek és Kalmár László kereskedők laktak. Kalmár Dénes és Balázs többszörös városbírák, mások (Kalmár Bálint, Posztómetsző Kristóf) esküdtek. A kereskedők közül került néhány olyan család, melynek tagjai a kereskedelemben szerzett tőkéjüket különböző kölcsönügyletekben s más vállalkozásokban kamatoztatták. Kisebb-nagyobb összegeket adtak kölcsön a káptalannak s polgártársaiknak, bérbe vették a káptalani tizedeket, olykor betársultak egy-egy nagyobb kereskedelmi akcióba. Több alkalommal városi tisztségviselők, földesúri officialisok, harmincadosok. Jellemző példájuk a kiterjedt Szarka család, melynek egyik tagja, Mihály, 1539-ben készített végrendeletében a győri kőház mellett egy-egy csanaki és nagybaráti szőlőről, számos ezüst- és aranytárgyról, teli boroshordókról, 380 magyar és 100 aranyforint készpénzről rendelkezett. 83 1539: uo. I. k. 39. 1. 1540: uo. I. k. 54. 1. 1540: uo. I. k. 55. 1. 1565: uo. II. k. 278. 1. 84 GyKML Számadáskönyvek II. k. 2—3. 1. 85 Ember Gy., Magyarország XVI. századi külkereskedelmének történetéhez Sz. 1961/1. sz. 40—11. 1. 86 GyKML Számadáskönyvek I. k. 48. 1. 212
