Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Gecsényi L.: Győr városa 1526 után
ban, illetve a helyi piackörzet igényeiben kereshetjük. A ruházati iparral foglalkozók kereskedelmi tevékenységére utal Szanyi Péter szűcs és (posztó-) Nyírő György kereskedelmi társulásának említése 1549-ben. Ekkor Szanyi 67 forintot fizetett Nyírő rokonainak, miután társát, akivel együtt kereskedett („in una mercatura — societate — ac conestu seu negociacione simul extitisset"), egyik útján megölték. 72 1550-ben a győri úrnapi vásáron az erőszakoskodó katonák Simon és Márton szabóktól, Péter vargától vettek el ruházati cikkeket. 73 Elsőként jelentkezett a szabó-, posztónyíró és szűcsiparban dolgozó legények társulása is, ami feltételezte már a céh létezését. A szociális és vallási jellegű legénytársulás célja a vallásos élet ápolása, betegség idején egymás segítése és az elhalt társak eltemettetése volt. Mindezt szigorúan a céhmester felügyelete alatt gyakorolhatták azzal a kikötéssel, hogy az egylet közös, püspöki és káptalani alapítólevelében megjelölt célokon kívül más dolgokkal a tagok nem foglalkozhatnak. Az 1526 előtt kelt dokumentum jelentősége, túl az adott szakmák fejlődési szintjének jelzésén, nem utolsósorban az egységes városi fejlődés tendenciájának megfogalmazásában rejlik. Egyetlen olyan ismert földesúri rendelkezés, amely püspöki és káptalani területre (tehát a város kb. 9 /io részére) egyaránt vonatkozott, noha elsődleges kibocsátója nem a káptalan, hanem a püspök. 74 E három szakma súlyát jelzi, hogy a tárgyalt korszakban mindvégig — a kereskedők mellett — a városvezetés részesei, több évben közülük kerültek ki a városbírák, esküdtek [Szabó Benedek (1542) bíró, (1549) esküdt; István szűcs (1548) bíró; Péter szűcs (1558) bíró; Szanyi Péter szűcs (1540) esküdt]. Vagyoni helyzetüket a Szent István utcában és a piac környékén fekvő házaik mutatják. Mellettük a szakmájánál fogva is kiváltságos helyzetben levő Szaniszló molnármester (Bíró Szaniszló, Molnár Szaniszló) játszott kiemelkedő szerepet az iparosok közül. Ö a pinnyédi püspöki malom bérlője, az abdai káptalani malom állandó felügyelője, építője, javítója. Káptalani tizedbérlő, többszörös szőlőtulajdonos. háza a Piac téren feküdt. 1539-ben városbíró, de ezt követően is a városvezetés állandó résztvevője. A céhes szervezetbe tömörült iparosok közül — már a tárgyalt korszakunkon túl — a lakatosok, kovácsok, szíjgyártók, nyergesek és pajzsgyártók céhlevelét 1566-ból, a szabók önálló céhének levelét 1568-ból ismerjük. Mindkettőt a káptalan bocsátotta ki. Előbbiek egyesülésének célja a szakmák közötti nyersanyagár-viták rendezése és a kontárok elleni küzdelem megszervezése volt. Szabályozták a mesterré válás, a mesterség- és a műhelyöröklés rendjét. 75 Feltételezhető az is, hogy az ismert céhek mellett ugyancsak céhszervezetben tömörültek a vargák is, akik zárt tömbben, a Varga utcában (piatea sutorum) és a Német utcában laktak. A vasas-bőrös közös céh létrehozásának időpontja minden bizonnyal összefüggött a győri végvár kiépülésének előrehaladásával és a katonaság létszámának emelkedésével, hiszen e két szakmacsoportban elsősorban a katonai felszerelések gyártói tömörültek. A felsorolt iparágakon túl több szakma egy-egy képviselője is dolgozott a 72 GySmL:l. GyKHL Felvallási jzkv. I. k. 122. 1. Szanyiról néhány évről későbben tudjuk, hogy szűcsmesterséget folytat. 73 Uo. Lad. 16. fasc. 47. N. 2347. 74 Az eredeti oklevélre ld. 11. sz. jegyzet. Vö. Bedy V., A 16. és 17. századi győri kalendás egyesületek GySz 1930. 162—4. 1. Tanulmánya önmagában is cáfolja azokat a történetírókat (Borbíró V. és Valló I.), akik ezt az oklevelet az érintett szakmák céhleveleként (ül. legénycéh alapítóleveleként) fogják fel. 75 1566: GySmL:l. GyKHL Felvallási jzkv. II. k. 261. 1. 1568: uo. 276. 1. 210
