Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Tompos E.: Sopron címeres műemlékei

A templom másik oldalán visszafelé, tehát a kapuk irányába menve az első (keresztelő-) kápolna felett Kollonich bíboros címerét helyezték el.

64 Az utána következő címer nyilván egy osztrák nemesé vagy főúré volt, de nem tudjuk, kié? Négyeit pajzs, szívpajzzsal, az utóbbi kék mezejében fehér hattyú. 1. és 4. arany mezőben az osztóvonalból kinövőén egy fekete kétfejű sas fele (Adler am Spalt), 2—3. piros mezőben ezüst pólya (Ausztria címere) és mind a mezőn, mind a pólyán átmenőén egy kis zöld halomból kinövő zöld jegenyefa. (34. ábra.) Visszafelé a harmadik kápolna feletti címer: kék mezőben 3 arany kalászt (vagy nyílvesszőt?) tartó arany oroszlán. Sisakdísz: arany íjat és nyilat tartó, növekvő páncélos vitéz. Tulajdonosa ismeretlen. Ezen az oldalon az utolsó kápolna felett: kék mezőben zöld halmon arany korona, és azon áll egy arany oroszlán. Sisakdísz az oroszlán, de itt már kardot is tart. E két utolsó címer szinte meghatározhatatlan, mert a magyar címerek között százával fordulnak elő hasonlók, és sajnos a jezsuita rendház Bécsben őrzött története sem tartalmaz utalást az egyes kápolnák jótevő családjaira vonatkozóan. A Nagyboldogasszony- (népiesen „Kecske"-) templom címeres emlékei közül elsősorban Gaissel Henriknek a XIV. századból reánk maradt pajzsáról kell megemlékeznünk.

65 Ez a heraldika szabályaival ellenkező módon ezüst mezőben, zöld hármashalmon lépkedő, arany testű, fekete fejű kecskét mutat, melynek nyelve és szarvai vörösek. (A heraldika egyik legfontosabb szabálya: színen szín, fémen fém nem lehet, tehát ezüst mezőbe arany kecskét tenni hiba volt.) A sisak nem maradt reánk, valószínűleg csöbörsisak lehetett, de az eredeti, bőrből készült sisakdísz megmaradt. Arany nyakrész felett a barnává fakult kecskefejet láthatjuk a vörös szarvaival. Id. Storno Ferenc vázlata még az eredeti helyén, az orgonakarzat alatt mutatja. (35. ábra.) A címer kőbe faragott másolata azonban a torony alatti bejárat felett is megmaradt (jelenleg a kőtárban van, de a helyén egy múlt század végi másolatban is láthatjuk). Bent a templomban az egyik gyámkövön egy angyal tartja a kecskefejes sisakdísszel ellátott sisakot. A lakosság később már nem tudta, hogy miért fordul elő a templomon és templomban a kecske, és egy régi mondát felújítva azt kezdték mesélni, hogy egy kecske kaparta elő azt a kincset, melyből megépítették a templomot, és azóta használják az említett nevet. Kriptájába főúri családok, Széchenyi, Viczay stb. temetkeztek, talán az egyetlen ismeretlen címer a petőházi Zeke családé: fészkén ülő kiterjesztett szárnyú madár. Sisakdísz: ua., mint a címerkép. Fontosabb azonban az a kevéssé ismert esemény, hogy itt vette fel Zsigmond király az általa (1408. dec. 13-án) alapított Sárkányos-társaságba 1409. február 16-án Ernő osztrák herceget és 24 osztrák főurat. Ennek emlékét őrzi a főoltár evangéliumi (bal) oldalán elhelyezett sárkányos kő. (36. ábra.) A kövön egy sasos címer van, de szín jelzés hiányában nem lehet biztosan megállapítani, hogy Zsigmond brandenburgi őrgrófi címerével van-e dolgunk. Az Űj utca 28. sz. ház helyreállítása során Dávid Ferenc, az OMF művészettörténésze egy első emeleti késő gót ablak káváján talált egy érdekes címert. Egy fordított tárcsapajzs pirossal keretezett ezüst mezejében piros balharánt pólyán három ezüst bizánci (pénzérméhez hasonló kis kerek folt) látható. A pajzs szokatlan alakja, tehát az, hogy a lándzsa megtámasztására szolgáló bemélyedés a heraldikai bal oldalon van, származhat abból, hogy a pajzs tulajdonosa való64 Siebm. Ung. H/1, k. 241. old. 65 Házi J., A soproni ferences templom jótevője. SSz XV. (1961) évf. 308. old. 169