Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

D. Askercz É.: Polgári otthonok a 17–18. századi Sopronban

1. Konyha melletti szoba: 2 szekrény, egyik üveges, a másik író-, 6 szék, egy closetszék, egy öreg játékasztal, egy négyszegletes és egy félkör alakú puhafa asztal, egy kanapé és ezzel együtt 6 egyforma, sárga posztóval behúzott szék, egy tükör, faragott, aranyozott keretben. 2. A mellette levő szobában 3 ágy és egy tábori ágy, egy írószekrény, egy komód, egy kis írószekrény, egy könyvesszekrény, egy fiókos szekrényke, egy öreg konyhaszekrény, egy komód (5 szekrény!), 6 vörös lenvászon huzatú szék, 1 bőr alvószék, egy closetszék, egy öreg játékasztal, egy asztalka szőnyeggel, egy szófa, egy spanyolfal. A két szoba berendezése elsősorban a háló- és lakófunkciók elkülönülését mutatja, de emellett vagy ezzel együtt a második szoba szekrényeinek nagy számából az olvasható ki, hogy ez afféle tárház volt. Az elmondottak mellett az is feltűnik, hogy meglehetősen zsúfolt lehetett mind a két lakás. Ha a leírtakat összevetjük a 17. századiakkal, akkor azt mondhatjuk, hogy a polgárság gazdagabb rétegeiben megindul az a folyamat, mellyel a lakások helyiségei egymástól elkülönülő szerepet kapnak, s ezt az e szerepet képviselő bútorok alkalmazásával hangsúlyozzák, ki is fejezik. Továbbra sem érvényes azonban az, hogy ezeknek a lakószobáknak egységesen megtervezett, minden bútorra kiterjedő berendezése lenne, erre való törekvést csak abban a néhány egyforma huzatú székben és a hozzájuk tartozó kanapékban látunk. A bútorok helye a térben változatosabb kell hogy legyen a korábbiakénál. Erre vonatkozóan a leltárak nem adnak információt, de valószínű, hogy a kis méretű bútorok, székek, asztalkák elszakadnak a falaktól, jobban betöltik a teret. Szólnunk kell még a lakószobák képét meghatározó egyéb berendezési tárgyakról is. A nagyszámú spanyolfal, tükör, ládika, gyertyatartó és kép azt mutatja, hogy a lakások „felöltöztetése" és „díszítése" sokkal általánosabb igény lesz. Ugyanez vonatkozik a szőnyegekre is, melyeket e lakásokban mindig az asztalon és sohasem a padlón leltároztak be, csak sokkal nagyobb mennyiségben, mint korábban. Az említett tárgyakkal itt nem foglalkozunk részletesebben, csak a képekről kívánunk bővebben szólni. A 17. századi leltárakban lejegyzett képekhez viszonyítva két dologban láthatunk nagy változást. Az egyik a képek számának megnövekedése, ezen belül pedig a vallásos témák számszerű megnövekedése. Mindössze 4 olyan leltár van, amelyben egyáltalán nem jegyeztek fel képet, és 4 leltárban feltűnően sok a vallásos témájú kép. A 18. század első felében még a képek nagy része portré (Contrafait), ezek között csak a császári portrékat és — ritkábban — a tulajdonosok portréit nevezik meg. Hogy a többi 8—10'—12-sével álló portrék kit ábrázolnak, és hogy e képek milyen technikával készültek, arról nem világosítanak fel a leltárak. A portrék mellett növekvő számban találunk tájképeket és különféle vadászjeleneteket, valamint csendéleteket is. A század közepe táján növekszik a vallásos témájú képek száma is. Álljon itt az 1748-as leltár képjegyzéke, amely a mennyiséget és a képek változatosságát tekintve kiemelkedő. Eszerint a hálószobában a következő képek voltak: József császár (sic!) és felesége portréja, 6 kis tájkép, két közönségesnek nevezett kép aranyos rámában. A vallásosak a következők: Krisztus sírba tétele, József halála, Nepomuki Szt. János, Krisztus születése, Mária Magdaléna, Szeplőtelen fogantás, valamint egy üvegszekrénykében a gyermek Jézus, és egy másik üvegszekrényben egy ún. „Crucifix Bild" volt. A másik, ún. kerek szobában pedig a következő képeket jegyezték fel: A császár és császárné viaszképét (Waxpassirt in Glas), 8 db tájképet, két darab 109