Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

D. Askercz É.: Polgári otthonok a 17–18. századi Sopronban

dalmilag sokkal nyitottabb, amely a lakás helyiségeit is ennek megfelelően külö­níti el és rendezi be. Az első polgári lakás, amelyben sokkal kevesebb helyiségre vonatkozóan, de ott találjuk ezt a fajta megkülönböztető elnevezést és megkülönböztetett funkciót (1748-ból való), Johann Adam Pinter polgármesteré volt. Itt a követ­kező helyiségek szerepelnek a felvétel sorrendjében: hálószoba, kerek szoba, hátsó szoba a konyha mellett, konyha, padlás, felső spájz, udvari szoba. A kö­vetkező példánk csak 1789-ből való. Noha viszonylag ritka ez a névhasználat, mégis fontos dolog a megléte. Olyan tendenciák néven nevezése ez, amelyeket a berendezési tárgyakban, elsősorban a bútorokban, de a lakószobák beren­dezési módjában is megfigyelhetünk a 18. század második felétől kezdődően. 12 Mindenekelőtt néhány, a bútorokra vonatkozó változást, mint a változó és megváltozott berendezés alapvető feltételének hordozóit kell megfigyelnünk. Amikor az egyes bútorokat ismertettük, rámutattunk arra, hogy azoknak mi­lyen változását tapasztalhatjuk a 17. és 18. századot összehasonlítva. Ezt még egy­szer föl kell idéznünk, most már a lakószobák teljes berendezésére figyelve, azaz arra, hogy az egyes bútorfajtákban végbemenő változások hogyan változtatják meg a lakószobák képét. Az ágyak legjellemzőbb formai változása a mennyezetes ágyak felváltó­dása volt egyszerű, mennyezet nélküli ágyakra. Ez természetesen igen megvál­toztatja az e bútordarabot befogadó szoba képét, hiszen a mennyezetes ágyak sokkal nagyobb teret foglaltak el a lakószobákból, terjedelmességük, nagy tö­megük miatt sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak, mint a 17. századi „Spann­bett'-ek és ,,Bettstatt"-ok. Az a 17. században végig élő szokás, hogy az ágyakat akármelyik szobában felállítják, végig él a 18. század folyamán is. Ritkán talá­lunk olyan szobát, amelyből ez a bútordarab hiányozna. Érvényes ez arra a la­kásra is, melynek összeírása külön hálószobáról tesz említést. A hálószobának nevezett helyiségben csak egy ágyat találunk, a lakás egy másik szobájában többet. Az ágyak tehát ott voltak valamennyi lakószobában, ha a család lét­száma ezt megkívánta. A szobák képét az ágyak mellett nagyon jelentősen be­folyásolták a tároló-, azaz szekrénybútorokban bekövetkező változások is. A nagyméretű ládák eltűnnek a lakószobák berendezéséből, sőt egyre keveseb­bet találunk belőlük a mellékterekben is. Helyüket és szerepüket átveszik a szekrények. Mint már ismertettük, a szekrények nagyon sokféle változata szere­pel a 18. századi leltárakban. A kétajtós ruhásszekrények mellett megjelennek a nagyon praktikus és változatos fiókos szekrények, sublódok és írószekrények, ás ritkábban feltűnnek az üveges szekrények is. Ezek a 18. századi lakások szo­báiban változó mennyiségben és változatos együttesekben fordulnak elő. Elhe­lyezésük szokásaiban csak kevés általánosan jellemzőt találunk. A ruhásszek­rények kerülnek a mellékesebb lakószobákba, míg a különféle író- és fiókos szekrények a lakások reprezentatívabb berendezésű szobáiban állnak. A láda-szekrény cserélődésében újra csak azt kell megfigyelnünk, hogy egy széles, elég nagy tömegű bútordarab kerül ki a terekből, hogy átadja a helyét a magasabb, felfelé törő, keskenyebb bútoroknak. A 18. századi lakószobák ké­péhez hozzátartozik a festett bútorok helyett az általában diófából vagy más, nemes faanyagból készült, színezetlen szekrények elterjedése is. 12 A leltár szempontjából az egyes helyiségek funkciójának megnevezése másodlagos. Feltehető tehát, hogy a lakószobák ebédlőre, hálóra stb. elkülönítése az életben gyakoribb, mint e leltárakból kitűnik. 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom