Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Kozák K.: Bajelhárító jelképek, kőfaragványok középkori templomainkban (XI–XIV. sz.)

BAJELHÁRÍTÓ JELKÉPEK, KÖFARAGVÁNYOK KÖZÉPKORI TEMPLOMAINKBAN (XI—XIV. század) A középkori keresztény templom — hasonlóan a pogány ókoriakhoz —• a vallásos élet szellemi központja volt. Általában kiemelt helyen épült, így önmagában is jelkép volt az Isten háza, amelyben a keresztény közösség szertartásai folytak. A templom védelmet nyújtott a közösségnek a „rontó erőkkel" szemben, de nemritkán az oda ellenségei elől bemenekülőknek is. így történt ez Kálmán király öccsének, Álmos hercegnek esetében, amikor az érte menő Both fia Benedek elől a dömösi kolostor templomába menekült. A Képes Krónika a következőképpen írja le az eseményt: ,, . . . és kezével megfogta Szűz Szent Margit oltárát, hogy Isten és a szentek tiszteletéből ne merészeljék elvonszolni onnan. De Benedek ... rá vetette szentségtörő kezét, és erőszakosan elvonszolta az oltártól, melyet tartott. Mialatt egy azon igyekezett, hogy elvonszolja, a herceg kezéről lehorzsolódott a bőr, és az oltárt vér szennyezte meg. A papok vigyáztak az egyház ajtajában, el akarták fogni Benedeket; ő megneszelte ezt, dühös szívvel kiment, ahogyan tudott; és amikor elvágtatott, Pilis erdejében leesett a lóról, nyakát szegte és meghalt. Kutyái követték, azok falták fel húsát és csontjait.".

1 A krónikaíró — korának e kérdésről vallott felfogását is kinyilvánítja — a templomot meggyalázó Benedek szégyenteljes halálának leírásával zárja sorait e helyen. A templomra vonatkozóan, a szentmisék rendjére, az ott való viselkedésre Szent Istvántól kezdődően több törvény, egyházi előírás rendelkezik. Ezek a templomot, az ott folyó szertartások zavartalanságát voltak hivatva biztosítani.

2 Az utóbbi már részben kapcsolódik a „rontó erők" által előidézhető bajok elhárítására is. 1 Képes Krónika [fordította Geréb László (1971).] 106. és 118. (Ez utóbbi helyen találjuk a keresztesekkel Magyarországon átvonuló Lajos francia király II. Gézának küldött válaszát, amelyben megtagadta a táborában tartózkodó trónkövetelő, Borics kiadását : „ ... Tudja meg a király, hogy a király háza olyan, mint az egyház, lába, mint az oltár — hogyan adhatnám tehát én kötözve őneki azt, aki a király házába, mint az egyházba, és a király lábához, mint az oltárhoz menekedett?...") — Balics L., A római ... 1/1. Budapest, 1888. 70. (Albrici 84. §.) 2 Horváth M., Magyarország történelme. Pesten, 1860. I. 128—131. A törvényeket kiadta Endlicher: Monumenta Árpad. ["...A ki a keresztény egyházi szabályokat megszegi, a püspöktől a kánonok szerint bűnhesztessék; ... (I. 13.) ... Vasárnap mindenki köteles templomba menni, kivéve a házőrzőket. (I. 9.) ... A ki a templomban fecseg, s megintve sem hallgat el, ha úr, űzessék ki, ha közember haja nyírassék le, s maga korbácsoltassék meg. (I. 19.)] — Magyar Törvénytár. Budapest, 1899. I. 36., 46., 52. (E helyeken a templomra, felszerelésére vonatkozó rendelkezéseket találunk.) 109