Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Gömöri J.: Faburkolatú utak maradványai Sopronban és Győrött

szerkezetét és mélységi adatait figyelembe véve — már nem lehet római, tehát a középkorra datálható. A dorongút késő középkori lehet, rétegtani helyzete és alább ismertetendő analógiái alapján. . II. Sopron, Űjteleki utca (1. ábra 2.) 1972. május 2-án az Űjteleki u. 1—7. számú házak előtt, az úttesten csatornaárkot ástak. Közben 10—20 cm vastag, esetenként 170 cm hosszú faragatlan dorongokat dobáltak a kitermelt föld közé XV—

XVII. sz.-i kerámiatöredékekkel együtt. Ezek a közel 2 m hosszú cölöpök nyilván az út (és a csatorna) tájolásával egy irányban feküdtek és az árok metszetfalán megfigyelhető (az útra merőleges) dorongok alapozásául, illetve szegély leszór í tójául voltak alkalmazva. Mivel az árok egy régi csatorna nyomvonalán haladt — eredeti rétegződést csak kisebb szakaszokon figyelhettünk meg. Németh János cipészműhelye előtt —75 és —100 cm mélyen kavicsos útburkolat található. Dorongok nyomai itt nem észlelhetők. Ahol azonban a kavicsos útburkolatok mélyebben vannak (az 1—3. és az 5. sz. házak előtt) a kavicsburkolatok felett és között iszaprétegek képződtek, amelyekben már dorongokat is találunk. A felső kavicsburkolat —75 cm-ről —90 cm-re süllyedt, az alsó kavicsburkolat —100 cm-ről —120 cm-re süllyedt az említett házak előtti útszakaszon. Itt már a csatornaárok hosszában fekvő deszkát, a kavicsos útburkolatba mélyedő cölöpöt és legnagyobb számmal az útra (és az árokra) merőlegesen fekvő dorongokat figyelhettünk meg (4. ábra). Az alsó (—120 cm) kavicsburkolat helyenként egészen nagy (20 cm átmérőjű), máshol apró kavicsból készült. A burkolatból felszedett és az árok partján heverő kavicsokon igen gyakran előfordul vasoxid-lerakódás, ami középkori utaknál az ország más területein sem ritka jelenség,

2 és Sopronban az Előkapu védőrendszerén átvezető középkori kavicsos útburkolat feltárásánál is észleltük. A dorongok a kőburkolatok felett fekete, iszapos rétegben helyezkednek el. Mind az alsó, mind a felső kőburkolat felett rendszertelenül és ritkán hevernek dorongok, mintha éppen csak odadobtak volna néhány dorongot egy sárba ragadt kocsi kerekei elé. Mindenesetre az Ötvös utcai dorongsor sűrűbb volt. 1972. XI. 2—3-án kisebb kutatásra nyílt lehetőség az Űjteleki u. 42. sz. ház előtt (5. ábra), ahol egy 3x1,7 m-es felületet tártunk fel. Metszetben itt két dorongsor látszott, további mélyítés után újabb dorongok és kavicsburkolatok kerültek elő. így egymás feletti rétegekben 4 kavics- és 3 dorongborítású utat (70, 100, 130 cm mélységekben) figyelhettünk meg, amelyek egymással szoros összefüggésben vannak. A dorongok a kavicsos utak alapozásául szolgáltak (6. ábra). A felső macskaköves útburkolat eltávolítása után —45 cm mélységben egy apró kavicsokból kialakult útburkolat jelentkezett, amely közvetlenül egy vastag cölöpökből, tölgyfatörzsekből kialakított alapozáson nyugodott. A 10—20 cm átmérőjű cölöpök (7. ábra) egymástól 10—20 cm távolságban (vagy közelebb) párhuzamosan fekszenek vastag iszapos rétegben (6. ábra 5. r.). —90—100 cm mélyen újabb kavicsburkolat következik, amely 10 cm átmérőjű dorongokat fog2 Bertalan Vilmosné—H. Gyiirki Katalin, Középkori útrendszer kutatása a budai várnegyed területén. Bud. Rég. XXI. (1964), 363., Zoltay E., A budai várnegyed területén középkori útburkolások feltárása során előkerült vasanyag vizsgálata. Bud. Rég. XXI. (1964), 365., Gömöri J., Beszámoló a sárospataki róm. kat. templom mellett 1968-ban végzett ásatásról. A HOME IX. (1970), 111. 93