Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz II. (Tájolás)

kai meghatározása) túl messzire vezetne és egyetlen jelenség alapján túlkövetkeztetésre adna alkalmat. Nem beszélve arról, hogy a tényleges típus, az ÉNy— DK tájolásnak ez a variánsa, ismereteink jelenlegi fokán, sajátos, egyedülálló. Az összefüggések azonban elgondolkodtatok, és a megoldás irányába mutatnak. Tomka Péter dunai bolgároknál is: Növi Pazar, Ст. Станчев — Ст. Иванов, Некропольт до Нови Пазар, София 1958, 15-16. Különös érdeklődésre tarthatnak számot a Halikov által felsorolt baskíriai ÉNy—DK és É—D tájolású temetők (Ufa, Szintis-tamak, Isim Sarejevo, Szahajevo: A. X. Халиков, i. т.. Арх. и Эти. Татарии 1 (1971), 24-26. Datálásuk: VI—

VII. század. Nem tarthatjuk véletlennek, hogy a késői nomádoknál (a mongol hadjáratok előzményeként és következményeként) ismét megjelenik ez a tájolási mód: Л. С. Клхарева, Могильник кочевников у села Максимовка на Днепре, Иссл. по арх. СССР — Artamonov-emlékkönyv, L. 1961, 194—202., párhuzamokkal.