Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz II. (Tájolás)
vették figyelembe 146 . Ennek ellenére nagy valószínűséggel állítható, hogy ebben az esetben az É—D tájolás egy különleges fajtájáról van szó. Ez a beállási mód az eurázsiai északi, erdős övezetekre és az onnan a füves pusztákra lekerült népességek egy részénél jellemző (így a finnugor népeknél, a török nyelvi szem146 A tájolásnak ez a furcsa, szabályos, mintegy 150 év alatt 30—45°-os, az óramutató járásának megfelelő irányban történt változását meglepő párhuzamba lehet állítani a föld mágneses sarkának periodikus vándorlásával. A két jelenség között közvetlen kauzális összefüggést nem tételezünk fel, maga az összefüggés megléte azonban elgondolkodtató és esetleg a további kutatás irányát megszabhatja. A mágneses deklináció változására nézve dr. Kis Károly, az ELTE Geofizikai Tanszékének munkatársa a következő szakvéleményt adta: „A levélben megtalálható deklinációértékek nem közvetlen mérési eredmények, hanem a földi mágneses teret leíró gömbfüggvény sor együtthatóiból lettek kiszámítva. Mivel a sorfejtés együtthatói közül csak az első három állt rendelkezésre, ezért a deklinációértékek csak közelítő pontosságúak. A földmágneses deklináció definíciója a következő: legyen xy sík vízszintes, az x tengely a földrajzi észak, az y tengely keleti irányba mutat. A földmágneses térerősség horizontális komponense és az x tengely közötti szög a deklináció, értéke akkor pozitív, ha az elhajlás az északi iránytól keleti. Táblázat : Ev Deklináció i. u. 500 —10° 550 —15° 600 —15° 650 —7° 700 8° 750 22° 800 26° 850 26° 900 22° 950 13° 1000 23° Az adatokra vonatkozó irodalmi hivatkozás: Márton Péter: A földmágneses tér paleoszekuláris variációja az elmúlt kétezer évben. Kandidátusi értekezés 1970, P. Márton, Secular Variation of the Geomagnetic Virtual Dipole Field During the Last 2000 Years as Inferred from the Spherical Harmonic Analysis of the Available Archeomagnetic Data, Pure and Applied Geophysics (PAGEOPH) 81 (1970), 163—176." Kis Károly segítségét ezúton is hálásan köszönöm. Látható a felsorolt adatokból, hogy a mágneses deklinációval teljesen párhuzamosan változik a „tápi típusú" tájolás. A 650 és 800 közötti időben a deklináció változása 33°, a tájolásé 30—45°. A változás iránya is ugyanolyan (az óramutató járásának megfelelő), csak éppen némileg más tartományban játszódik le. Még a változás ritmusa is meglepő párhuzamot mutat: 650 és 750 között nagyon lelassul. A nagyfokú egyezés nem lehet véletlen. Hasonlóképpen csillagászati indítékokkal magyarázzák a kínai városok É—D tengelyének szabályosan változó eltéréseit, „hibáit": P. Wheatley, The Pivot of the Four Quarters. A Preliminary Enquiry into the Origins and Character of the Ancient Chinese City, Chicago 1971, Cardinal orientation and axiality, 423—436., 460—468. Az adatot idézi Ecsedy I., A kínai civilizáció ázsiai talaja, 46., 11. jegyzet. Az adatra Ecsedy Ildikó hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök. 5* 67
