Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz II. (Tájolás)
temetőjében, a Dunától É-ra pedig Alsógellér, illetve Dévényújfalu és Zsitvatő (fordítva tájolt) korai sírjainak egy része. Nem tudjuk, hogy Mihályi-Tölös és távolabb Leobersdorf nem ugyanide tartozik-e. A VIII. sz. folyamán az egész területen szórványossá válik ez a tájolási mód, mégis mindenütt kimutatható. Ekkor már az ÉNy—DK tájolás az uralkodó, különösen a belső területeken (Rábaköz, Mosoni-síkság, Sokorói dombvidék) ,ahol szinte kizárólagossá válik (méghozzá ugyanaz a variánsa: az É—D tengelyt mindjobban közelítő típus). A peremeken (D-Szlovákiában, a Bécsimedencében, illetve Alsó-Ausztriában) lépnek fel az ÉNy—DK tengelytől D felé tájoló, jóval nagyobb szórással jellemzett temetők (Dévényújfalu, Párkány, Bécsújhely, Liesing), illetve érezhető ezek kisebb-nagyobb módosító hatása (Mosonszentjános, Mosonszentpéter, Alsógellér, Érsekújvár, Sommerein, később Magyargurab, Nyitra-Lupka). A Kisalföld É-i részére jellemző általában az ellentétes tájolás (Ny—K helyett K—Ny, ÉNy—DK helyett DK—ÉNy): Dévényújfalu, Zsitvatő (viszonylag korán), majd Cseklész, Dévény, Nyitra-Zoboralja, Alsó-Ausztria É-i részéből Drasenhofen. Feltűnik azonban délebbre is (Wien-Liesing viszonylag korai, kérdéses Abda, Bősárkány). Feltűnően sok köztük az igen késői lelőhely. A Ny—K, illetve K—Ny tájolású IX. sz.-i temetők ismét elég általánosan jellemzőek a területen, mégis, mint már utaltunk rá 138 , a belső, rábaközi, sokorói területeken jóval kevésbé ismertek, mint a peremeken 139 . A meglevő néhány példa alapján inkább a kutatás hiányára gondolunk, de nem zárhatjuk ki annak lehetőségét sem, hogy itt az ÉNy—DK tájolású temetőket a IX. sz. folyamán tovább használták. Következtetések A tájolási szokások alakulásának, változásának menete a Kisalföldön a következő modell szerint képzelhető el. 1. Korai avar kori, illetve korai hagyományokat őrző Ny—K tájolású temetők tűnnek fel a Kisalföld déli peremén, illetve a sokorói dombvidéken. Ilyen sírokkal találkozunk a nagy temetőkben, használatuk első fázisában. Mindebből arra következtethetünk, hogy a Kisalföld megszállása korábban megkezdődött a feltételezettnél, illetve, hogy a megszállásban kora avar kori hagyományokat őrző elemek is részt vettek. 2. A Kisalföld D-i részét, elsősorban a Rábaközt, de a Mosoni-síkságot és a Rábán túli dombos területeket is sűrűn benépesítik a késői avar kor folyamán az ÉNy—DK tájolású sírokat tartalmazó temetők használói. E temetők sajátsága, hogy az ÉNy—DK tengelytől É felé térnek el és törvényszerű változást mutatnak. Ez a népesség rendkívül hagyományőrző, tájolási szokásaik egységesek. Ez a tájolás uralkodóvá válik a korábban Ny—K tájolást alkalmazó temetőkben is, a területen a Ny—K tájolás csak elvétve marad fenn (Tényő, CsornaHosszúdomb). 138 Tomka P., Quelques problèmes de l'histoire du Kisalföld (Petite plaine) aux VIII e —IXe siècles, Conférence internationale 1971 à Szeged, Bp. 1972, 139. 139 A Rábaköz területéről egyedül Csorna-Hosszúdomb tartozik ide, de lehet, hogy ott a Ny—K tájolás régi (VIII. sz.-i) hagyomány. A győri IX. sz.-i temetők időrendi helyzete bizonytalan, Sáráspuszta már a Duna túloldalán, a Szigetközben fekszik — azaz kívül a frank kliensállam, illetve az Ostmark feltételezett É-i határán, a régi római limesvonalon. 63
