Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz II. (Tájolás)
a tájolás átlaga 56,9°, a szélső értékek: —5° és 166°. Az átlag nem jellemzi a temetőt, az eloszlást mutató grafikonnak két erősen kiugró csúcsa van — ennek magyarázata a térképrajzolás során feltételezhető egységesítő törekvés a DK— ÉNy (45°) és a KDK—NyÉNy (68—75°) irányok javára. Az ötfokos osztályok (XIV. tábla 1.): 8— —4°: 6 eset 32-36° 28 eset 72- 76° 170 eset 132-136°: 2 eset —3- 1°: 5 eset 37-41° 52 eset 77- 81° 57 eset 2- 6°: 4 eset 42-46° 71 eset 82- 86° 17 eset 142-146°: 1 eset 7-11°: 10 eset 47-51° 60 eset 87- 91° 11 eset 147-151°: 1 eset 12-16°: 11 eset 52-56° 7 eset 92- 96° 2 eset 152-156°: 1 eset 17-21°: 14 eset 57-61° 3 eset 157-161°: 1 eset 22-26°: 20 eset 62-66° 21 eset 117-121° 1 eset 162-166°: 1 eset 27-31°: 22 eset 67-71° 163 eset Kétféle tájolási törekvést észlelhettek és rögzítettek a temetőtérkép készítésekor, ezt illusztrálja az adatok zömének megoszlása: a 37/41 — 47/51 fokos és a 67/71 — 77/81 fokos osztályokban. Ez a kétféle tájolás a temető egész területén, minden csoportban egyaránt előfordul. Az összekeveredett leletanyag messzemenő következtetésekre nem alkalmas. A publikációt alapul véve, a különböző tájolású sírok azonos, egykorú leletanyagot tartalmaztak. A relatíve korai síroknak kissé magasabb az átlaguk (66,6°), mint a relatíve későieknek (62,2°), ez azonban a mindkét csoportban megfigyelhető igen nagy szóródás miatt semmitmondó. Valamivel többet jelent, hogy az első időrendi csoportba tartozó sírok 75%-a tartozott a 67/71 — 77/81 fokos osztályokba, a késői leletekkel jellemzetteknek ellenben csak 57,1%-a. A korábbi síroknál tehát nagyobb valószínűséggel fordul elő a KDK—NyÉNy tájolás, mint a későieknél, ahol több a DK—ÉNy tájolás — eltekintve persze a temető ÉNy-i és DK-i szélén és esetleg a Ny-i oldalon máshol is meglevő, általában figyelmen kívül hagyott X. sz.-i („bjelo-brdoi") síroktól, amelyek ismét a Ny—K tengelyt közelítik. Az elemzés alapján felállíthatunk egy rendkívül ingatag talajon álló hipotézist, amely szerint a temetőt használatba vevő relatíve korai népesség a Ny—K tengelytől némileg eltérő (É felé), fordított tájolással temetett, de már velük egyidőben fellépett egy másik, eltérő hagyomány (a 45°-ot közelítő, de attól inkább D felé eltérő tájolással), a késői időkben pedig mindkét hagyomány tovább élt, kibogozhatatlanul összekeveredve. További időrendi vagy egyéb elemzésre részletesebb, minden tárgyra kiterjedő saját vizsgálódás nélkül nem vállalkozhatunk. 76. Dőlné Krskany (Nyitraköröskény). Két sír tájolása ismert (mellékégtájnyi pontossággal) 118 : a 4. sír ÉÉNy—DDK, igen késői leletanyaggal, az 5. sír DNy— ÉK tájolású, ezüstözött csat és veretek, öntött propeller alakú veret jellemzi. 77. Dvory nad Zitavou (Udvard). ÉNy—DK tájolású, publikálatlan késő avar kori sírok 119 . A 28% NyÉNy—KDK tájolású sír azt sugallja, hogy többségük Ny felé tér el az ÉNy—DK tengelytől. 118 J. Bárta, Pohrebiste zo starsej doby hradistnej v Dol. Krskanoch pri Nitre, AR V (1953), 167—171. 119 Említve: Z. Cilinská, Nővé nálezy z neskorej doby avarskej na Jz. Slovensku, AR XII (1960), 834—841., A. Tocík, i. m., S1A XVIII—1 (1970), 42. 48
