Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Kővalvi I.: Kőszobrászati emlékeink helyreállítási módszerei

11. ábra. Román kori kapuzat a kiegészítés előtt: Felsőörs, r. k. templom 1. Kiegészítés stukkóval A laza szemszerkezetű puha mészkő anyagok kiegészítésére igen jól alkal­mazható anyag a stukkó. Jó tulajdonsága a kőzettől nem idegen összetétele. A kö­vetelményeknek megfelelő formára alakítható és szilárdsága aránylag könnyű kezeléssel is elérhető. Ellenállósága a kiegészítésre szoruló puha mészkő tulaj­donságaival azonos. Már a római, a román, a gótikus és a barokk építészetben is használták. Változataiból díszítőelemek, sőt önálló szobrászati alkotások is készül­tek (pl. a Malbork középkori szobrai, a kópházi templom stukkószobrai, a győri gyógyszertár-múzeum stukkói stb.). (16—17. ábra.) A stukkó alapanyagának keverése és bedolgozása a következő : vegyünk a ki­egészítésre kerülő eredeti kőzet anyagával azonos, három rész kőport, melyből két rész az eredeti szemszerkezettel azonos nagyságú, egy rész pedig nullás szem­szerkezetű legyen. Ezt jól összekeverjük egy rész, tejfel sűrűségű, állott, tiszta, ikramentes oltott mésszel. Ezután a keveréket a kiegészítendő kőzet nedvesített színénél oxidfestékkel egy tónussal sötétebbre színezzük A tökéletesen meg­kevert és jól kidolgozott anyagot nylonzsákba rakjuk* hogy nedvességtartalmát a bedolgozásig biztosítsuk. 10 liter vízben 1 kg előáztatott bőrenyvet főzünk, és ebbe kihűlés előtt kb. 3 dl, tejfel sűrűségű oltott meszet keverünk és még egyszer átforraljuk. Az így kevert enyves víz a stukkó szilárdságának előmozdítására és az anyag megkötésének időzítésére szolgál. 350 12. ábra. A kapuzat kiegészítése eltérő színű stukkóval. A helyreállítás után

Next

/
Oldalképek
Tartalom