Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VI.)

május első hetében a helyi pártszervezet hivatalosan bejelentette a polgármesternek, hogy „Győri Munkás" címmel társadalmi hetilapot kíván indítani. A lap felelős szerkesztőjeként Flock Sándor győri lakost jelölte meg. A bejelentés nagy port vert fel Győrött, és a polgári sajtó mindjárt gúnyos megjegyzéseket tett — Barsinak címezve, hogy ilyen lépések nyomán milyen sors várhat a Népakarat-ra? — Az utóbbi lap felelős szerkesztője azonban sietve megnyugtatta a Győri Űjság-ot és a háta mögött álló intrikusokat, hogy nem kell tartani a csőd bekövetkezésétől. „Szemle" című rovatában többek közt az alábbiakat adta politikai ellenfeleinek tudomására: „A Barsit és a Népakarat-ot a Győri Munkás megjelenése nem érinti. Sőt, ellenkezőleg, örül Barsi is, meg örül a Népakarat is a Győri Munkás megjelenésének. Németországban valami kétszáz hetilapja van a szociáldemokrata pártnak, miért ne lehetne Magyarországon egy-kettő? Eddig a Barsi és a Népakarat egymaga küzdött a társadalmi igazságtalanság, a korrupció és a kapitalisztikus kizsákmányolás ellen, lehet — hogy ezután — most már ketten fognak ellene küzdeni."

39 Nagy szükség is lett volna a közös összefogásra, a szervezett együttműködésre, hiszen az osztályharc a már említett terrorintézkedések ellenére is tovább erősödött, a gazdasági krízis pedig nemcsak a munkásosztály nyomorát súlyosbította, hanem az uralkodó osztályokon belüli ellentéteket is annyira kiélezte, hogy végső fokon forradalmi jellegű helyzet változások lehetőségével is számolni kellett. Ezekben a válságos hónapokban a magyar nagytőkések és nagybirtokosok — hogy osztályuralmukat fenntartsák és a magas profitokat továbbra is a maguk számára biztosítsák — erősen támogatták azt a tendenciát, hogy a német—osztrák uralkodó osztályok oldalán, ha kell, háború kirobbantásával láboljanak ki ebből a — most már mindenki számára — áttekinthetetlen politikai és gazdasági hínárból. — A Népszava „A monarchia léte és fennmaradása" című cikkében olvashatjuk a következőket: „A veszedelem fészke ma az Osztrák— Magyar Monarchiában van. Innen sugároznak ki azok az erők, amelyek a háború veszedelmét folytonosan új életre galvanizálják, és amelyek a már elaludt német—francia és német—angol háború veszedelmeit is újra lángra lobbantják."

40 Demokratikus összefogásról, együttműködésről azonban a nagy események sodrában sem volt szó, még kevésbé alakult ki megértés a gyárvezetőségek és a dolgozók, valamint a különböző — bár részben kétségtelenül haladó — elveket és célkitűzéseket követő politikai, társadalmi egyesületek, szervek között. Helyileg is erről tanúskodnak azok a jelenségek, amelyek éppen ebben a kritikus időszakban voltak észlelhetők a mozgalmi élet vonatkozásaiban. A Győri Vagon- és Gépgyár igazgatósága pl. május hó 19-én 70—80 vasesztergályost azért záratott ki az üzemből, mert szóvá merték tenni a művezetők munkamegosztásával kapcsolatos rendellenességeket, melyek számos visszaélésre adtak alkalmat. S minthogy a békéltetési tárgyalások is csak a második alkalommal vezettek eredményre, egy hétig kenyérkereset nélkül maradtak ezek a dolgozók, sőt az igazgatóság már így is végleges kizárásuk gondolatával foglalkozott.

41 Rossz vért szült a Győri és Győrvidéki Keresztényszocialista Egyesület ama intézkedése is, hogy az MSZDP június hó 15-re meghirdetett népgyűlésének ellenválaszaképpen tagjait 14-re hívta össze (ugyancsak népgyűlési szándékkal) 39 Na (1914) 20. sz. 40 MMTVD IV. köt. 691. 41 Na (1914) 21. és 22. sz. 311