Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VI.)

kálómmal pattanásig feszült volt a hangulat. A Népszava többek közt ezeket írta erről a megmozdulásról: „Izgalmasabb és elszántabb hangulatban lefolyt gyűlés régen volt a fővárosban, mint pénteken este. A munkások szinte fékezhetetlen vágyat éreztek magukban arra, hogy a tettek mezejére lépjenek. Amikör Tisza István nevét említette a gyűlés szónoka, percekig zúgott a fölháborodás, és szinte nem akart véget érni az indulatos közbekiáltások förgetege. — Minduntalan felhangzott: Éljen a forradalom! Éljen a köztársaság! Éljen a sajtószabadság! Élni akarunk, vagy mind egy szálig meghalunk jogainkért!"

29 A fejlemények hatása alatt — hiszen Győrött és szerte a megyében is a csendőr-rendőr uralom, a karhatalmi készenléti állapot fokozódása volt észlelhető — az esztendő utolsó hónapjában, de a következő félévben is sokat vesztett erejéből a mozgalmi élet, legalább időnként tapasztalt átmeneti fellángolása és elszántságának ereje. A novemberi vas- és fémmunkásgyűléshez hasonlítva a december hó 11-én megtartott Nádor szállói népgyűlés csak árnyéka volt az előzőnek. Szabó Sándor és Horváth Béla ugyanez alkalommal is bírálat tárgyává tették a kormány politikáját és az egész parlamenti rendszer elavultságát, de az előadók már óvatosabban szövegezték meg mondanivalójukat; rendzavarás, figyelmeztetés nem történt, a tömeg a szakszervezet dalárdájának énekszáma után — a rendőrhatósági jelentés szerint — a legnagyobb csendben és rendben oszlott szét.

;í0 Merészebb kijelentések és támadó hangok inkább csak a városvezetés szándékosan tehetetlen szociálpolitikájával és a hétről hétre súlyosbodó munkanélküliséggel kapcsolatban láttak napvilágot, elsősorban a helyi munkáslap, a Népakarat hasábjain. Az 1913-as év karácsonyi száma pl. arról írt, hogy a polgármester a pénzhiánnyal és a gazdasági válsággal mentegetőzött, amikor vita támadt a beígért jóléti intézkedések elmaradása miatt, s magyarázatként az alábbiakat vetette papírra: „Mi nekünk az a nézetünk e tekintetben, hogy Győr városának egyáltalában nincsen szociálpolitikája, aminthogy nincsenek szociális intézményei sem; az, hogy Győr városa fél és irtózik a szociális reformoktól; az, hogy nem is akar és nem is tud komoly szociálpolitikát csinálni. Mert kikkel is tudna? A virilisekkel talán, vagy a vaskalaposokkal. — Nem a pénzhiány folytán nincs szociálpolitika a torony alatt, hanem a szociáldemokraták hiánya miatt. A szociálpolitikához — kedves polgármester úr — szocialisták is kellenek!"

31 Az ilyen megleckéztetések azonban vajmi keveset használtak, pedig a főváros után talán Miskolcon és Győrött, a két legnagyobb ipari központban lett volna legsürgetőbb szükség a megfelelő segélyakciók mielőbbi beindítására. A túltermelési válság ugyanis ezúttal az ipar valamennyi ágazatában éreztette kihatásait, s a teljes munkanélküliség egyre növekvő méretei mellett, a rövidített munkaidővel való foglalkoztatások, a kisebb vállalatok és pénzintézetek likvidálása, tőkeleszállítása következtében végrehajtott létszámcsökkentések is súlyosbították a munkásosztály helyzetét. Jellemző, hogy az állami munkásközvetítő intézet adatai szerint 1913 végén, illetve 1914 elején 100 munkáskeresletre 987 munkaalkalmat kereső dolgozó jelentkezett. A munkáspénztárak jelentései és a becslések alapján készült számítások szerint Budapesten ekkor már 40 000-re, országos viszonylatban pedig 100 000-re (Győrött kb. 2300-ra) emelke29 MMTVD IV. köt. 680. 30 GySmL:l. Főispáni iratok. 151/1913. biz. 31 Na (1913) 51. sz. 308