Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VI.)
Szebb lett volna, ha a pártvezetőség beismeri, hogy mi elmentünk addig a pontig, ameddig lehetett, de láttuk, hogy a polgárság hitványul viselkedik, és nem érdemes, hogy proletárvér folyjék." 24 Ugyancsak érdekes volt helyi szempontból Rudas Sándor győri párttitkár felszólalása, aki fellebbentette a fátyolt a Kisalföldön és az egész Dunántúlon folyó üzelmekkel, a demokratikus erőfeszítésekkel szemben alkalmazott módszerekkel kapcsolatban. „A Dunántúlról — mondotta —, ahol a Népszövetség, ahol a keresztényszociális párt és ahol a hatóságilag és államilag szubvencionált és támogatott papi uralom űzi a legnagyobb ellenagitációt a párt munkájával szemben, azokból a városokból mondunk itt pár szót a tisztelt kongresszushoz. Győrben, ahol az elvtársak agitáció ja révén sikerült megtörni és úgyszólván teljesen kipusztítani ezt a veszedelmes áradatot, valamelyes módon még csak bírunk a pártagitáció mai formájával, a párt részére eredményeket felmutatni. Hanem a falvakban, ahol ... a szószék nem a vallást, hanem a szocialistaellenes agitációt szolgálja, ahol az iskola nem a tanítással, hanem a klerikális »Űj Lap« terjesztésével foglalkozik, ... ahol azt kutatják, hogy kinek jár egy Népszava, vagy esetleg olyan lap, amely ellentétes az ő törekvéseikkel, ... itt még nehéz a párt agitációját végezni." 25 A kongresszus országos szemszögből igen sokoldalúan vizsgálta meg a helyzetet, és a viták nyomán, határozati javaslatainak legfontosabb követelései az elszántságot, a politikai harc rendületlen folytatását tükrözték. Küzdelmet a választójog demokratizálása és az egész kormányzati rendszer gyökeres megváltoztatása érdekében. A külpolitikával összefüggésben a követelések a katonai terhek csökkentésére, a monarchia veszélyes diplomáciai üzelmeinek bírálatára irányultak, az MSZDP vezetősége pedig az alábbi felhívást intézte — Kunfi Zsigmond javaslata alapján — a magyar nép legszélesebb rétegeihez: „A Szociáldemokrata Párt felhívja az ország munkásságát és azontúl az egész ország dolgozó és békeszerető népét, hogy a militarizmus és nacionalizmus ellen való szakadatlan agitáció jávai, hogy gyűlésekkel, tüntetésekkel és tiltakozó szavának mindenütt való felemelésével követelje a békének mindenáron és minden körülmények között való biztosítását, s hangsúlyozza azt, hogy az ország népe elítéli a hivatalos diplomáciának és a nagybirtokosokra és nagytőkésekre támaszkodó osztályuralomnak kalandos és népellenes külső politikáját." 2 « A kongresszuson elfogadott határozati javaslatok általában nem tévesztették el hatásukat, és Győr viszonylatában is további élénkülést vontak maguk után a mozgalmi élet területén. Bokányi Dezső és társai pl. a párt helyi szervezetének felkérésére vállaltak el öt előadásból álló sorozatot, amelynek első témakörével kapcsolatban Bokányi — október hó 2i6-án — nagyszámú hallgatóság előtt, a Nádor szállóban taglalta a háromnapos budapesti kongresszus tanulságait, a továbbiakban követendő politikát, a munkásság akcióképességének feltételeit, és átfogó képet adott a szocializmus elvi és gyakorlati kérdéseiről. — Két héttel később (november hó 10-én) a Lloydban tartott népgyűlés keretében tájékoztatták az előadók a megjelent munkásság százait az általános politikai helyzetről és a munkásosztály mindennapi életét, valamint jogfosztottságát érintő kérdésekről. Dr. György Károly az esküdtszéki reform kihatásait fejtegette jogi alapokon, igen közérthetően. Bihar Jenő pedig a sajtóreform ki24 MMTVD IV. köt. 645. 25 Uo. 647. 26 Uo. 655. 306
