Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VI.)

pontosan és kimerítően a történteket. A helyzet ugyanis az volt, hogy több ezres tömeg vett részt a tüntető felvonuláson (erről a Népakarat is említést tett híreiben), és ugyancsak hasonló létszámban jelent meg a munkásság a Fürdőház kerthelyiségében megrendezett délutáni népgyűlésen, illetve az utána következett népünnepélyen. — Semmiképpen sem vonható kétségbe, hogy az 1913. évi május elsejei megmozdulás nagyarányú volt, és bizonyos fokig felrázta újból tespedtségükből az embereket. A következő hetek és hónapok eseményei is arra mutatnak, hogy a kiábrándulás, a közöny hangjai helyett ismét a bizakodás és elszántság érzése hatotta át a szervezett munkásságot. Különösen a június 4-i kormányellenes tüntetés során derült ki ez, de mielőtt ennek részleteire rátérnék, említést kell tenni arról a május közepén Győrött kitört sztrájkról, amely négy napig tartott és a Vesuvius-féle győri gyufagyár női dolgozóinak a bérköveteléseivel állott kapcsolatban. Főleg a lányok panaszkodtak, hogy megerőltető munkájuk ellenére sokkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Az igazgatóság azonban „szakértővel" vizsgáltatta meg a helyzetet és annak eredményeképpen kijelentette, hogy hátrányos megkülönböztetésről, illetve a női munkaerők elnyomásáról szó sincs, a jövőben pedig el fogja bocsátani a gyár kötelékéből az olyan dolgozókat, akik sztrájkok indítására lázítják a munkásokat.

12 Az eset elég sok vitára adott alkalmat, és annak a sajnálatos ténynek volt az újabb bizonyítéka, hogy a szakszervezetek bizony most sem voltak képesek megfelelő erővel a sarkukra állni, amikor jogos követelések teljesítéséért kellett volna harcolniuk a tőkés gyárigazgatóságokkal szemben. Visszatérve azonban a június 4-i és a későbbi napokban Győrött is lezajlott eseményekre (amelyekről különös módon a Népakarat még csak említést sem tett), elsősorban arra kell utalni, hogy a tüntetéseket azok a fejlemények váltották ki, amelyek során a panamista Lukács László kormányelnöknek távoznia kellett, s helyette Tisza István, a legnagyobb reakciós és munkásgyűlölő politikus kapott megbízást az új kormány megalakítására. Hogy milyen feszült légkör és mennyire elkeseredett hangulat alakult ki a főváros utcáin, azt csak a Népszava részletes tudósítása alapján, valamint az elhangzott jelszavak mérlegelésével lehet elképzelni. A Rákóczi útról a Károly körúton át, egészen a Nyugati pályaudvarig hömpölygő óriási tömeg többek között ilyen közbekiáltásokkal folytatta tüntető menetét: „Éljenek az öntudatos munkások! Abcug Lukács, pusztuljon Tisza! Éljen a nemzetközi forradalmi szociáldemokrácia! Éljen a köztársaság!" — Közben a gyűlések szónokai a legerősebb kitételekkel bélyegezték meg a kormány politikáját. Dr. Kunfi Zsigmond többek közt az alábbiakat mondotta: „Munkástársaim, addig nem szabad megnyugodnunk, amíg azt a fekete lapot, amelyet egy év előtt beillesztettek a törvénytárba, ki nem tépjük, s amíg a választójog törvényét revízió alá nem visszük. Lukácsról feltételezhetjük, hogy a saját zsebét is teletömte. Neki is, meg cinkosainak, Tiszának éppúgy, mint Khuen-Hédervárynak, menniük kell a pokolba. Mi már többször megmutattuk, hogy minden áldozatra készenállunk, s ezt mutattuk meg a mai nagy napon is!"

13 Négy nap múlva a győri szervezett munkásság is teljes szolidaritást vállalt a fővárosi megmozdulással, a kormányellenes tüntetéssel kapcsolatban, amikor június 8-án a győrszigeti Fürdőház kerthelyiségében népgyűlést tartott hatalmas tömeg jelenlétében. A rendőri jelentés ezúttal is csak 500 főnyi hallgatóságról számolt be, holott ennek a létszámnak ezúttal is minden bizonnyal a négyszerese volt kíváncsi Klárik Ferenc budapesti kiküldött szónoklatára. Akik el12 Na (1913) 20. sz. 300