Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VI.)

küldötte tartotta. Beszédében kikelt a kormány ellen, hogy a szuronyok ezreit és géppuskákat akart a vértelen sztrájkot szervező munkásokkal szemben felvonultatni. — Elítélte az ellenzék meghunyászkodó magatartását, de ugyanakkor tiltakozott a pártvezetőség meggyanúsításával kapcsolatban, miszerint a kormány megvesztegette volna. — Imételten hangsúlyozta, hogy a tömeges munkabeszüntetésre sor kerül, de annak kedvezőbb időpontját a párt vezetősége fogja megállapítani. „Addig Magyarországon — mondotta — béke és nyugalom lesz, míg a választási törvény revíziója meg nem történik!" — A népgyűlés, amelyen kb. ezren vettek részt, rendbontás nélkül folyt le, de egy alkalommal a rendőrkapitányság jelenlevő kiküldöttje az előírt rendre az utasítást alkalmazta. A központ szónoka ugyanis igen kíméletlenül nyilatkozott a kormányról és tagjairól.

7 A tömegsztrájk elhalasztása miatt támadt viták persze akarva-akaratlan is tovább gyűrűztek és tagadhatatlan, hogy a munkásság hangulatára nyomasztó hatást gyakoroltak. Néhány nap múlva március 15-ét, a forradalom és a szabadság napját ünnepelte volna az ország, de a lelkesedés korántsem érte el az elmúlt esztendők hazafias megnyilvánulásainak mértékét. Győrött is ugyanez a kép fogadta az embereket, a Népakarat többek közt az alábbiakat írta következő heti számában : „Március idusa megbotránkoztató sivársággal és kétségbeejtő szomorúsággal folyt le az idén mindenfelé. Sehol semmi nyoma sem volt a szokott lelkesedésnek, örömnek és ünnepies hangulatnak. Ügy nézett ki az egész márciusi ünnepély városszerte, mintha bizony az emberek nem is március 15-ét, hanem október 6-át ünnepelték volna. — Pedig hát a népet nem lelte semmi és a néppel nem történt semmi sem, csupán rájött az urak csalafintaságára; rájött arra, hogy mindaz, amit március 15-én a híres hazafiak hirdetnek és papolnak a szabadságról, az egyenlőségről és a testvériségről, csupa frázis és hazugság az egész."

8 Mindennél természetesen sokkal többről volt szó. Nemcsak az általános sztrájk elmaradása váltott ki csüggedést és kishitűséget, hanem az a tény is, hogy ezekben a napokban a képviselőház minden erőfeszítés és szervezkedés ellenére meghozta az új választójogi törvényt, amely a korábbi igazságtalanságokat nem szüntette meg, sőt inkább azokat még újabbakkal tetézte. Sokan latolgatták, hogy mi most a teendő (a pártvezérek és a szaklapok, újságok egyaránt). Bizonyos pontokban találkoztak ezek a feladatmegjelölések, s ezek közül a legfontosabb az volt, hogy az eddigi hibákon okulva jobban és még szélesebb alapokon kell megszervezni az ilyen döntő akciókat, s feltétlenül be kell vonni a mozgalomba a mezőgazdasági népességet, mely eddig gazdasági és egyéb okok miatt — főleg pénzügyi és organizációs nehézségek folytán — meglehetősen kívül maradt az agitációs munkán. Talán a „Huszadik Század" című haladó hangú és az agrárérdekeket képviselő folyóirat jelölte meg az utóbbi feladatot a legmarkánsabb módon, amikor a sztrájk elmaradásával kapcsolatban írt cikkében az alábbiakat közölte: „A magyar demokratikus mozgalom gyönge és szárnyaszegett mozgalom, míg pusztán városi képződmény. Csak a széles paraszti és földmunkás néprétegek öntudatra ébredéséből és szervezéséből nőhet ki a magyar szabadság fája."

9 A győri munkásság letargikus hangulatát különben ebben az időszakban más jelenségek is fokozták. Az egyik az ágyúgyár felépítésével állott kapcsolatban, 7 Uo. Főispáni iratok. 36/1913. biz. 8 Na (1913) 12. sz. 9 MMTVD IV. köt. 618—619. 298