Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Balázs P.: A céhrendszer problémái Győrött a XIX. század első felében
kezére — segédek nélkül — bárki, bárhol szabadon dolgozhat. 15 Győr város külső és belső tanácsa 1848-ig nem jutott el a céhek eltörlésének álláspontjáig, sőt 1847 őszén, a követi utasítások kidolgozásánál is a céhrendszer fenntartása mellett foglalt állást. 16 Az a tény, hogy Győr város az egész megye természetes központja, kedvezően éreztette hatását a kézműipar termelési lehetőségeire. A megye két kis mezővárosa, a század közepén alig több, mint ezer lakosú Hédervár és a 3 ezer lakost számláló Szent-Márton, Győrnek az egész megyére kiterjedő piackörzetét aligha szűkítették. Jellemző adatként megemlítjük, hogy 1828-ban a megye lakosságának egyötödét jelentő Győrben 622, az egész — Győrön kívüli — megyében viszont 716 adózó iparost írtak össze. A megye területén a legtöbb iparos Győrszigetben (92 fő), Szent-Mártonban (42 fő), Révfaluban (33 fő) élt. 32 adózó iparost írtak össze Ásvány faluban, 24—24-et Gönyün, Gyarmaton és Kajáron, 21-et Tényőn, 10—20 között váltakozott az iparosok száma 11 faluban (Asszonyfa, Csikvánd, Hédervár, Kóny, Nyalka, Öttevény, öttevénysziget, Pér, Sövényháza, Tét és Vének), a többiben nem érte el a 10 főt sem. 17 Mivel a 20-as években Győrbe nagyon kevés iparosnak sikerült befészkelődnie, sőt — mint láttuk — megélhetést keresve számosan inkább kiköltöztek a városból, feltételezhető, hogy a konjunkturális években viszont az arány még inkább a megyeszékhely javára tolódott el. A délvidékről évente többször is Győrbe érkező hajósok és szállítómunkások nyilván iparcikkeket is rendszeresen vásároltak a városban. De a győri iparosok nem hiányoznak a csornai, soproni, pápai, fehérvári stb. országos vásárokról sem, ahol kirakodási elsőbbséget is élveznek. (A fehérváriak arról panaszkodnak, hogy Buda, Pest, Komárom, Győr és Veszprém iparosai oly nagy tömegben állítják elő termékeiket, hogy ezzel szinte elözönlik az ő vásáraikat, és nekik alig hagynak érvényesülési lehetőséget.) Nem biztosítják a kirakodási elsőbbséget a győriek számára Komáromban, ahol a győri lábbelikészítők csak „minden falusi csizmadiák után" rakodhatnak ki. Természetesen hasonló elbánást sürgetnek a győri magisztrátusnál a komáromiakkal szemben is. 18 Nyilvánvaló, hogy a győri vásárok is sok idegen iparost csábítanak a városba, akik közül elsősorban a bécsiek bizonyulnak veszélyes versenytársaknak. 1821-ben a győri asztalosok panaszolják, hogy az országos vásárokra a közelebbi és a távolabbi környék mesterei kocsikkal és hajókkal hozzák az árut, a tehetősebb győriek pedig Bécsben vásárolnak. 19 Az arany- és ezüstművesek 1842-ben azt írják, hogy mesterségük termékeinek értékesítését a várost ellepő házalók, az értéktelen csecsebecséket áruló kalmárok, de nem utolsósorban a győri vásárokról „szép somma pénzt elvivő" bécsi művesek egyre nehezebbé teszik. 20 De a bécsi iparosok nemcsak a vagyonosabb rétegek fényűzőbb igényeit szolgáló, hanem a szorosan közszükségleti cikkeknek vehető árukkal is elárasztják a győri piacot. 1834-ben a győri vargák panaszolják, hogy a bécsi német vargák a győri vásárokon tőlük elkülönülve — és az ő „mérhetetlen károkra" — a belső városban, 15 Eperjessy G., Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686—1848. (Bp. 1967.) 195. 16 Jerfy G., Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán. (Győri Szemle, 1931.) 280. 17 OL Regnicolaris Levéltár. Conscriptio regnicolaris art. VII. 1927. ordináta. Győr megye. Generalia. T füzet. 18 Farkas G., Tőkés viszonyok kialakulásának és fejlődésének néhány kérdése Fejér megyében. Fejér megyei történeti évkönyv. (Székesfehérvár, 1972.) 44. 19 OL Ht. Dep. Civ. 1821. évi 25. kf. 11. sz. 20 GySmL:l Győr város Levéltára. Iparosok és kereskedők. 1812—1843. 4387. sz. 283
