Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Timaffy L.: Családi közösségtől a szocialista közösségig. II.
A masinát lovakkal, ökrökkel húzatták háztól házig, s a családtagok itt kapcsolódtak be a nagy szívósságot követelő nehéz munkába. Megváltozott a tárolás módja is. A régi vermeket felváltották a gabonás magtárak, s a kamrákban a régi kasok, hombárok mellett megjelentek a zsákok is. Az ősszel felszedett burgonyát, répát vermelték, s a megnövekedett kukoricatermést füzérek helyett górékban szárították. Az istállózó állattartással nagy legelőterületek váltak szabaddá. Egy részüket feltörték szántóföldnek, a vizenyősebbeket meghagyták kaszálónak. A szénamunka ugyancsak összehozta a régi nagycsaládot. Közös erővel végezték a kaszálást, forgatást, gyűjtést, a petrencék rakását, összehordását, a boglyázást és a hazaszállítást ladikon, kocsikon. Kisbirtokos és zsellércsaládjaink részes kaszálást vállaltak a közbirtokosságnál vagy az uradalomnál, és így biztosították szénaszükségletüket. A korszerűsödő termelési technika eredménye megmutatkozott a termésátlagokban. Vizsgált családjaink terméseredményei mind elérték, sőt túl is haladták az akkori országos átlagokat, vagyis az egyéni paraszti gazdálkodás korabeli színvonalán állottak. Búzából nyolc-tíz mázsát, árpából ugyanennyit, kukoricából tizennégy-tizenhat mázsát, burgonyából negyven-ötven mázsát, cukorrÍDából százhúsz-százötven mázsát, lucernából tizennyolc-húsz mázsát termeltek átlagosan kat. holdanként. A fejlődés következő fokára a felszabadulás után lépett a mezőgazdaság. A háború pusztításainak mélypontjáról indultak el ismert családjaink. Tanulmányom első részében megismertük küzdelmes útjukat a termelőszövetkezetig. Most csupán azt szeretném megvilágítani, hogy a politikai, társadalmi okok mellett a termelőeszközök fejlődésének milyen gazdasági szükségszerűsége kísérte átrétegeződésüket a szocialista közösségbe. Ahol a háború előtt egy traktor volt a községben, az is az uradalom kezén, ott most tizennégy, tizenöt erőgép dolgozik a határban és végzi a mélyen járó ekékkel, tárcsákkal, boronákkal, hengerekkel a korszerű talaj művelést. Az egyéni gazdák 290 holdat trágyáztak meg évente istállótrágyával, ma 920 kat. h. termőföldre jut belőle. Műtrágyát a gazdák 74 kg-ot használtak fel egy holdra és kilencholdnyi területet szórtak meg vele évenként összesen, addig ma négyszer annyi, vagyis 310 kg műtrágya jut holdanként és 550 kat. holdat trágyáznak meg vele minden évben. 2 A vetést, növényápolást korszerű gépekkel és vegyszerek segítségével végzik. Az aratás, cséplés a kombájnok dolga. Géppel takarítják be a kukoricát, burgonyát, répát, pillangósokat, és nagy teljesítményű szárítókban készítik elő a magtárakban való tárolásra. Ez a korszerű agrotechnika megmutatkozik a terméseredményekben: ma ugyanazokban a községekben, ahol vizsgált családjaink élnek, búzából 20—22 q, árpából 18—20 q, kukoricából 24—28 q, burgonyából 80—90 q, cukorrépából 280—300 q, lucernából 40—45 q a holdankénti átlagtermés. 3 Hasonlóan kifejlődött a kertészkedés is a vizsgált időszakban. A múlt század végén nagycsaládjaink még a házi kiskertekben és káposztáskertekben termelték saját szükségletükre a zöldséget, hagymát, paprikát, paradicsomot s eladásra is a káposztát. Eszközük az ásó, gereblye, kiskapa, zsinór, ültetőfa volt. A magvakat cserépbe, ládába vetették és a konyha melegén, az ablakban nevelték saját szükségletükre a palántákat. 2 Timaffy L., A lipóti Petőfi Tsz története. Győr, 1973. 3 Megyei statisztikai évkönyvek Győr. 264
