Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Kozák K.: Bajelhárító jelképek, kőfaragványok középkori templomainkban (XI–XIV. sz.)

a fentiekben említettek lényegesen kisebb mértékben történhettek meg, amelyre egyes törvények rendelkezései is utalnak.

/|,i A rossz mellett azonban mindig megtalálható volt a jó is a középkorban a fentiek vonatkozásában. A meztelenség, szegyentelenség templomban való megjelenése a régi világ szokásainak, jelképeinek alkalmazása, s a középkori ember mértéke szerint nem szemérmetlen kép, hanem a gonosz erőket távol tartó jelkép. Ezt bizonyítja több történeti adat is/'

7 amelyek közül egy pontos magyarázatot ad a magyarszentpáli pillérfő és az ahhoz annyira hasonlító freiburgi vízköpő meztelen nőalakjaiban megfogalmazott babonás hiedelemnek. 1165-ben Mánuel császár seregei Zimony várát ostromolták, amelyet úgyszólván már reménytelenül védett a magyar őrség. Egy bizánci krónikában a következőket olvashatjuk az ott történtekről: „...Mielőtt még (a bizánciak) a várat bevették volna, a falak ormára állva hamut szórt rájuk s ruháját szemérmetlenül felhúzván tekintetét rájuk vetette, a bizánci katonáknak megmutatva mindazt, amit egyébkor ruhája leplez. Énekelvén s magában mormolván igyekezett ezzel — a közhitnek megfelelően — a bizánciakat megigézni és varázslatával a vár bevételét meggátolni. De egy (bizánci) katona beledöfte a szerencsétlenbe dárdáját azon a helyen, amelyet a természet az ürülék eltávolítására rendelt .. ."

48 A varázslásnak e formája, szokása nem csak nálunk ismeretes. Vihar, villám, jégeső ellen, jövőbe látásra, szerelmi vágy fokozására, szél megfordítására, az ellenség kardélének csorbítására alkalmazták a meztelenül végzett varázslás e módját, vagy változatait, amelynek fő külső jellemzői a meztelenség mellett a háttal való állás, szétterpesztett lábak közti vagy fölötte történő visszatekintés, hamu szórása, szemérem mutogatása/'

9 46 László Gy., i. m. 8—9. — Magyari-Kossa Gy., i. m. I—

III. és III. 41. [A budai zsinat egyik döntése kimondja (1272), hogy a papok vigyázzanak, nehogy az összekelő párok nászát valaki rossz szándékkal, büvöléssel megrontsa.] — Diószegi V., i. m. 97—100., 236—253.. 47 Huizinga, i. m. 156. — László Gy., 8. 48 Entz G., i. m. (1946) 8. — László Gy., i. m. 9—10. [J. Cinnami, Historiarum liber V. 246. — J. P. Migne, Patrologiae cursus completus. Patrologiae Graecae. Tomus CXXXIII. Paris, 1864. 607—610. „Quin et inventa est infelix muliercula qui pars qua sedemus telo transfixa erat. Id ei quomodo acciderit sum memorabo. Haec nundum adhuc capta civitate supra muros stans cinerem excuciebat, et sublatis nullo pudore vestibus faciem avertens lates inspiciendas praebebat romano exercitui, multa intercinens et murmurans, quibus arte quadam daemonica romanos fascinere ac prestigiis irretire arbitrabatur. Sed miles quidam inmisso in illam telo miseram percutit loco, quem eiciendis natura excrementis fecit." Idézi még: Trócsányi Z., Magyar régiségek és furcsaságok. II. 5., Magyari-Kossa Gy., i. m. III. 25. — A hamuval való varázslás szerepel Szent István törvényeiben is (II. 32.). — László törvényei között viszont azt találjuk, hogy „A fajtalan személyek és boszorkányok a püspök belátása szerint ítéltessenek meg.". Horváth M., i. m. (1860/1. 214.)] 49 Szarvas vidékén a jövendőbelijét meglátni, megismerni akaró lány meztelenre vetkőzött, s lábai között nézett vissza a jól befűtött kemence parazsába. Róheim G., i. m. (1919) 145. Az izlandi varázslóasszonyok is e testtartásban végezték bűvölésüket. Az ausztráliai aranda harcos is így végzi az ellenség tábora közelébe lopakodva romlást okozó varázslatát, de így támaszt szelet, vagy változtatja meg annak irányát (I. h. 145.). — László Gy., i. m. 9—11. — Magyari-Kossa Gy., i. m. III. 25. [Az itt utóbb idézett példákhoz kapcsolódik még az is, hogy a középkorban a vallásos délnémet asszonyok meztelen fenekükön dagasztott kenyérrel etették meg férjüket, hogy szerelmi vágyukat fokozzák (Róheim G,. Das Selbst: Imagó VII. 15.).] 128