Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Kozák K.: Bajelhárító jelképek, kőfaragványok középkori templomainkban (XI–XIV. sz.)
találkozunk máshol is az országban. Azok bemutatásánál visszatérünk még e jelkép értelmezésére (8/a kép). 22 Az egyhajós, kétoldalt egy-egy kápolnával épített kisbényi templom építése a XIII. század elejére tehető. Valamivel később épült a háromhajós, kereszthajós ócsai premontrei prépostság temploma, de még a század első felében. Ennek a templomnak D-i főkapuján, a bal oldalon ugyancsak egy madáralakos fejezetet találunk. A kapu többi fejezetét virág- és levélminta díszíti. A madáralakos fejezet — amely feltehetően egy finoman mintázott sárkányt helyettesít e helyen — a kapu bal oldalának kifelé néző, forduló síkján, az ott körbefutó díszes párkány középrészén helyezkedik el, szemben a kapun belépővel. A „sárkány" háttal áll a kapu felé, de fejét visszafordítva „vigyázza" annak nyílását. E háttal álló, fejét visszafordító alakkal (ember és állat) máshol is találkozunk, ahol a bajelhárító, védő szerep részletes, elfogadható magyarázatot kapott (Magyarszentpál). Az ócsai templom D-i kapujának esetében — hasonlóan Kisbényhez — ugyancsak elfogadhatónak tartjuk azt a magyarázatot, hogy a rosszat, gonoszt jelképező sárkánnyal a rontó erőket kívánták becsapni (Csempeszkopács, Illés, Magyarszecsőd) azzal, hogy az őket jelző alakkal bizonyították, megelőzték már őket, nincs szükség gonosz szándékuk megvalósítására (9. kép). 23 Ugyanilyen szerepet szánhattak az ócsai templom É-i kapujának jobb oldalán kifaragott emberi fejnek is, amely ugyancsak társ nélküli a kapu virág-, levéldíszes fejezetei között. Úgy gondoljuk, nem lehet véletlennek tekinteni, hogy egy templom két kapuján, s két másikon (Kisbény, Kisdisznód) — amelyek azonos rendnek, a premontreieknek építőtevékenysége folytán épültek — aszimmetrikus elrendezésben, csak egyik oldalon találunk olyan alakos ábrázolást, amelyek kapcsolatba hozhatók a baj elhárítás középkorban általánosnak mondható hiedelmével. Ilyen arcábrázolásos fejezet van a gerendi ref. templom (Luncani) Ny-i kapujának É-i oldalán is az egyik fejezeten. E hiedelem alapja az őskortól kezdődően a szemmel verés elleni védekezés amelynek számtalan formája ismeretes az ókortól kezdődően (állatszörnyek, Gorgó-fej, szem, tükör, fallikus amulettek, pajzs, füge stb.). A rontás csak bizonyos körülmények között eredményes, más esetekben ugyanaz a jel a baj elhárítására alkalmas. 2 ' 1 Ily módon az É-i kapu emberfeje szemmel veréssel tarthatta távol a rontó erőket. Hasonlóan csak egy emberfej-ábrázolást ismerünk a pécsi székesegyház lebontott, most a kőtárban őrzött Ny-i kapujának növénydíszű fejezetei között, s talán nem tévedünk, ha a párkányokat tartó ember- és állatfejes konzoloknak is hasonló szerepet tulajdonítunk. Ezek az egész templomot — minden irányból — védhették a gonosz erők ellen. Az ilyen fejábrázolások más formában — kettős (Madocsa) — és más helyeken (keresztelőkút stb.) is előfordulnak a hazai emlékanyagban, ahol jelenlétük hasonló módon magyarázható (Velemér, Zalaszentmihályfa). 25 22 Henszlmann I., A kis-bényi román ízlésű egyház. Arch. Közi. III. k. (Új folyam. I. kötet.) Pest, MDCCCLXIII. 3—32. IV—V. tábla. 23 Dercsényi D., i. m. II. k. 86. kép. — Gerevich T., i. m. 63—65., és LVIII—LX. tábla. — László Gy., i. m. 16—17. 24 Kozák K., i. m. (1968—1969). — László Gy., i. m. 12—15. (E helyen is bőséges irodalmat sorol fel a rontás hiedelmével kapcsolatban.) 25 Gerevich T., i. m. 144., és CXXII/1—7. tábla. (Úgy vélte, hogy itáliai példák nyomán terjedtek el nálunk az ember- és állafejes párkánykonzolok. A vértesszentkereszti ásatás során előkerült hasonló darabok viszont feltétlenül francia példákra vezethetők vissza.) A. Kozák Ë., A vértesszentkereszti román kori templom feltárása. Arch. Ért. 97. évf. (Budapest, 1970) 2. sz. 272—290., és 15—16. kép. (Egy állatfejes párkánykonzol-töredéket az egri várban folyó kutatás, ásatás idején is találtunk.) 118
