Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Kozák K.: Bajelhárító jelképek, kőfaragványok középkori templomainkban (XI–XIV. sz.)
Ez a hit érződik román kori székesegyházaink, templomaink kapuzatának ívmezőiről is, ahol leggyakrabban a Megváltó vagy annak jelképe, a kereszt látható középen, a főhelyen. Ö tekintélyével, hatalmával védte a kaput, zárta ki a rosszat a templomból. Egyik-másik kapudomborművünk meg is jeleníti ezt a hiedelmet. A középkori Magyarország eddig legkorábbinak ismert, kapuívmezőt díszítő domborművének, a gyulafehérvári székesegyház D-i kapujának belső oldalán találhatót tartjuk (1. kép). Ez egykor a régi, feltehetően ugyancsak D-i kapu felett helyezkedett el. Középen a sekély mélységű fülkében oroszlánfejekkel díszített trónon sűrűn redőzött ruhában Krisztus ül. Kiterjesztett bal kezében könyvet (Bibliát) tart, jobbját pedig áldón emeli fel. Kétoldalt — Krisztus felé fordulva, kezüket felé nyújtva — két, ugyancsak sűrű redőzetű, ingszerű ruhába öltözött angyal áll. Az angyalok feletti kis mezőben egy-egy madár látható. A dombormű alsó szegélyét szalagfonatos díszítés, íves részét vékony, sima keret határolja. 1 ' 1 Miután egyetlen ilyen korai, XI. századi ívmező-domborművünk van, számunkra ez a jelenlegi vizsgálat szempontjából is igen jelentős, mert kiindulást jelent a hazai, hasonló rendeltetésű emlékek vizsgálatához. A győzelmes, trónon ülő Krisztus védi a székesegyház kapuját, távol tartja a rosszat egyházától, híveitől. A székesegyház XIII. század első felében történő újjáépítésekor az ívmezőt megfordították, s a kifelé fordított oldalra kis változtatással, de más művészi felfogásban, hasonló tartalmú domborművet faragtak. Krisztus áll középen, melléhez emelt bal kezében könyvet tart, jobbját pedig áldón emeli fel. Két oldalán apostolok állnak, fejük felett egy-egy madár látható. Az alakok a korábbinál sokkal plasztikusabbak melyet még csak hangsúlyoz az ívmezőt keretelő, gazdagon díszített ívborda. J5 E második gyulafehérvári kőfaragvány világosan utal a közben bekövetkezett változásra. A kaput ekkor már nemcsak őrzi, de díszíti is az ott elhelyezett dombormű. Ezt a feltevést megerősíti a többi hazai ívmező-dombormű is, ahol a trónoló Krisztus két oldalán megjelennek — s nyilvánvalóan nemcsak védő, hanem reprezentáló szerepben — a templom építői, a donátorok. E csoportban legkorábbiak az esztergomi ívmezők ábrázolásai, majd azokat időben a bátmonostori (2. kép) és a szentkirályi követi. Az utóbbiak készítésének korát a XIII. század első felére tehetjük. 10 Ebben az időben azonban más jellegű ívmező-domborművek is készültek. Középen a Megváltó vagy jelképei (kereszt, életfa) találhatók, s kétoldalt oroszlánok vagy más szörnyalakok helyezkednek el. Feltételezhetjük, hogy pl. a magyargyerőmonostori ívmező — Ny-i kapu — stilizált „életfája" által koszorúzott kereszt jele a rontó erők ellen védte a templom kapuját (3. kép). Még érdekesebb az újudvari ívmező-dombormű (4. kép), ahol a mélyített, háromkaréjos mezőben szalagfonatos kereszt van. Jobb oldalánál egyik kezében emberfejet (?) tartó, csúcsos sipkás kentaur, bal oldalon pedig két összefonódott testű, egymásra tekintő sárkánykígyó látható. A domborművet Gerevich Tibor a XII. század elejére keltezte. Űjudvar 1193-ban került a székesfehérvári johanniták birtokába. Egy 1236. évi oklevél mint a János-lovagok faluját említi, de egy másik, 1259-ben kelt oklevélben már önálló konventként írnak Újudvarról, amely később hiteles14 Entz G., i. m. (1958) 73—75. és 91. kép. — Gerevich T., i. m. 168—169. és CXCV. 15 Entz G., i. m. 74., 82—83. és 92. kép. — Gerevich T., i. m. 182. és CXCV. tábla 2. kép. 16 Gerevich T., i. m. 178—180., 192—193. és XIX/1., CXCII/1., CCCV/1—2., CCXVI. tábla. — E. Marosi, Einige stilistische Probleme der Inkrustationen von Gran (Esztergom) Acta Hist. Art. (Bp. 1971) Tomus XVII Fase. 3—4. 171—229. 8 Arrabona 17. 113
