Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz II. (Tájolás)
irányítását a gödör ásásával megszabták. Bizonyosra vehető, hogy nem a már megásott sírgödörben igyekeztek — esetleg attól eltérő — tájolású helyzetet kialakítani, eltekintve természetesen a fej, illetve a lábak helyzetétől. Emellett szólnak a szabályosan tájolt, de ellentétes helyzetű sírok. Emellett szólnak mindazok a régi és újabb leírások, amelyek a temetés menetét rögzítették. Ibn Fadlan leírta például a volgai bolgárok temetését. Eszerint a temetőbe kivitt halottat lefektetik a földre, kört húznak köréje, félreteszik, és a körön belül kezdik megásni a sírt 15 . Czeglédy Károly és Harmattá János nem találták meg e szokás analógiáit, pedig pontosan egyezik az avarok hiedelemvilága és szokásai tárgyalása során modellként annyiszor idézett mongolokéval. Az első lépés a halott nyugvóhelyének kijelölésénél mindig, következetesen és logikusan, a halott számára szolgáló hely elkérése, megszerzése a hely szellemétől. A szertartás menete: lehelyezik a halottat jövendő helyére, ezt a helyet körülrajzolják, mintegy bekerítik, és a bekerített területet kérik ki, veszik meg a hely szellemétől 10 . A felszínen, a gödör ásása előtt tájoltak tehát, a sírgödör — minél közelebb a felszínhez, annál pontosabban — mutatja a sírt ásók szándékát. Igaz az is, hogy a sírgödör és a váz helyzete nem tér el általában jelentősen egymástól. Ásatási tapasztalataink azt mutatják azonban, hogy a sír ásásának előrehaladtával a felszínen kitűzött iránytól több foknyira is eltérhettek — ezt bárki igazolhatja, aki egyszerű eszközökkel ilyen jellegű földmunkát végzett. Az eltéréseket számszerűen is igazolhatjuk a feldolgozott anyag segítségével 17 . Ezért, a Régészeti Kézikönyv által javasolt módszertől eltérően 18 , javasoljuk: minden esetben mérjük be (tájoljuk) a sírfoltot, a csontvázat csak akkor, ha észrevehető, igen nagy az eltérése a gödör tájolásától. További módszertani hiba és a felhasznált adatok értékét a mi munkánkban is csökkentette, hogy a publikációk nem adják meg pontosan a tájolási adatokat a helyszíni mérés alapján, csak az égtájakat közlik (sokszor következetle15 Czeglédy K.—Harmattá J., Ibn Fadlan über die Bestattung bei der Wolga-Bulgaren, Arch. Ért. 1946—48 (VII—IX), 364. 16 К. Вяткина, Монголы Монгольской Народной Республики, Труды И. Этн. 60 (1960), 256. 256., A Mostaert, Dictionnaire Ordos, Pékin 1941—44, 656., Tomka P., Les termes de l'enterrement chez les peuples Mongols, Acta Orient. Hung. XVIII (1965), 164. Erre vezethető vissza a mongol qoriy. Tomka P., i. m., Acta Orient. Hung. XVIII (1965), 169., — és feltehetően ugyanezt jelentik a türkkori kőkörök a sírok vagy áldozóhelyek körül — vö. a rájuk vonatkozó nagy irodalomból Erdélyi I.—Ferenczy L., Az 1962. évi mongóliai expedíció eredményei, Arch. Ért. 90 (1963), 120—126. 17 A pottenbrunni IX. sz.-i temető esetében a rajzon közölt csontvázak és a temetőtérképen közölt sírgödrök tájolása között feltűnően sok eltérés mutatkozott (a legnagyobbak: 12. sír: 84°, ill. 116°, 42. sír: 100°, ill. 89°, 57. sír: 79°, ill. 108°), H. Friesinger, Frühmittelalterliche Körpergräber aus Pottenbrunn, Stadtgemeinde St. Polten, Nö, AA 51 (1972), 113—189. Ilyesmi lehet az oka az égtájak szerint tárgyalt tájolások és a temetőtérképről visszamért tájolások eltérésének, az égtájak szerint közölt adatok következetlenségének a párkányi temetőben: A. Tocík, Slawisch— awarisches Gräberfeld in Stúrovo, Arch. Slov. Catalogi II (1968), 49. sír (Ny—K? — a térképen 65° eltérés É-tól Ny felé), 208. sír (Ny— К — a térképen 79° eltérés), 154. sír (NyÉNy—KDK, a térképen azonban majdnem pontosan Ny—K: 88°). A példák szaporíthatóak, tudatosan igen jól dokumentált temetőket választottam példának. 18 Régészeti Kézikönyv I. Gyakorlati régészet, Bp. 1954., 90. — bár korábban a jelentkező sírfolt tájolásának mérését javasolják: uo. 61. A sírgödör tájolásának elsődlegességével Bóna István is egyetért (lektori vélemény). Segítségét ezúton is megköszönöm.
