Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)
Szőke B. M.: Leletmentő ásatás az ún. Teleki-laktanya udvarán
parti szegélyek kisebb-nagyobb dombhátainak jellegzetes edénye, a kis „telkeken" űzött állattartó-halászó gazdasági forma velejárója. 14 Ausztriai import kerámia. Már a 13. sz.-ra keltezhető egy szürke, jól iszapolt kancsó füle, melyet ferdén futó, ékszerű bevagdosással díszítettek (3. tábla, 1.) és egy másik, redukáltan égetett (ezáltal fényes fekete felületű) korsó füle, melynek közepén árokszerű bekarcolás fut végig. (3. tábla, 2.) Későbbi típus a már grafitos, legömbölyített peremű, bélyeg nélküli peremdarab (3. tábla, 3.), és a 15. sz. elejére keltezhető egy széles szájú fazék nagyobb töredéke, peremből kiinduló kis füllel. (3. tábla, 7.) E korból való néhány kancsó töredéke is, vastag, dudoros peremmel. [3. tábla, 4., 5.(?), 8.] Az ásatás során előkerült egy bélyeges (bécsi?) perem is. (3. tábla, 9.) 15 Feltűnő, hogy az ausztriai határzónában fekvő Győrött ilyen kevés grafitos áru került elő, még ha másodlagos helyről is. Ugyanez a helyzet ugyanis az Állami Áruház alapozásakor előkerült leletanyagnál is. A rengeteg cserépanyagban mindössze két darab képviseli ezt az árutípust (3. tábla, 6., 11.).** Ez annál érdekesebb, mivel Szabó K. 17 Kecskemét körüli faluásatásainál mindenütt jelentkeztek, a 15'—16. sz.-i falusi háztartásban nagy szerepük volt, és kereskedelmi forgalmuk éppen ahhoz a Dunához kötött, mely Győr alatt is folyik. Arra kell gondolnunk, hogy talán az V. István által adományozott, bár meglehetősen pontatlanul körülhatárolt árumegállító jog 18 és a vele kapcsolatos, az ország gazdasági életére is kiható események lehetnek annak hátterében, hogy elkerülték a várost. 19 Egyéb középkori kerámia. A többi cserépdarab általában a 15. sz.-ra, legkésőbb a 16. sz. elejére keltezhető. Kiemelkedik közülük egy sárgásfehér égetésű tál pereme, melynek széles felületét hullámvonalköteggel, szélét kívül-belül egyaránt bevagdosással díszítették. (2. tábla, 12.) Hasonló, de díszítésében eltérő töredékek másutt is előkerültek É-Dunántúlon, pl. Holl I. ásatásain Kőszegen. 20 Másik, jó párhuzamokkal rendelkező darabunk egy szintén sárgásfehérre égetett pohár alja (2. tábla, 28.). Típusa jól ismert a budai Várpalota 15. sz.-i rétegeiből. 21 Elterjedt e században a vörösre égetett, legömbölyödő peremű, sokszor kormos, füstös oldalú edény (2. tábla, 13—15., 17., 18.. ..), a perem kettős kidudorodása, ujjbenyomásos a díszítése (2. tábla, 21., 26., 28.) Egy korsócska alján jól megfigyelhető, hogy a korongról zsinórral és nem — mint később — dróttal vágták le; a zsinór szálai közt megakadtak a kisebb kavicsok, rögök, s kiszakadtak az edényaljból. (2. tábla, 29.) Valószínű 12—13. sz.-i két csigavonalas bekarcolással díszített oldalú edény töredéke (2. tábla, 9., 10.) 22 A középkori leletanyag elemzésének tanulsága, hogy a település, melyről a cserepek származnak, a 11. sz.-ban már létezett, és követhetően a 16. sz. elejéig fennállt. Megszűnésének oka valószínű a török megjelenéséhez köthető 14 Szőke B., Cserépbográcsaink kérdéséhez AÉ 1955. 86—90. 15 Holl I., Használati és díszkerámia a budai Várpalotából AÉ 1952. 180—182. és ua. Külföldi kerámia Magyarországon (XIII—XVI. sz.) BudRég. XVI. 1955. 164—174. 16 Mithay S., leletmentése. Lelt. sz. 53.353.154. és 53.356.59. 17 Szabó K., Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. 1938. 18 Fügedi E., Győr 1271. évi kiváltságlevele, Győr várostörténeti tanulmányok (1971) 109—117. 19 Borbíró—Valló, i. m. 48. 20 E helyen köszönöm meg Holl Imrének hasznos útmutatásait, és hogy a kőszegi ásatás publikálatlan anyagát megtekinthettem. 21 Holl I., AÉ 1952. 2. kép. 2. 22 Parádi N., Magyarországi pénzleletes középkori cserépedények AÉ 1963. 222—223. (i :: 33
