Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Környei A.: A nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum

I. terem A földművelés, a mezőgazdasági termelés nemcsak Széchenyi gazdaságpolitikai koncepciójának középpontját jelentette, hanem egyben — mint földbirtokosnak — életének jelentős részét is. Alapvető törekvése volt a magyar mezőgazdaság fejlesztése, és ehhez saját birtokain tette a legjelentősebb lépéseket. A múlt század közepén a cenki birtok sok tekintetben példamutató volt a magyar mezőgazdaságban. Széchenyi és munkatársai (Lunkányi János, Hajnik János stb.) fejlett technológiával magas szintű árutermelést valósítottak meg a mezőgazdaság minden ágazatában. A birtoknak ezen fénykorához fűződnek olyan nagy eredmények, mint a híres cenki eke vagy az első magyar sorvető gép (Bokor Nándor) megteremtése. A kor mezőgazdasági színvonalát és a cenki birtok gazdálkodását bemutató tárló anyagából kitűnik, hogy még a racionálisan és demokratikusan gondolkodó Széchenyi is lépten-nyomon beleütközött a magyar mezőgazdaság (és egyben az egész társadalom) feudális korlátaiba. Széchenyi nem romantikus társadalomreformer volt, a maga birtokán megmaradt a jobbágyföldesúri viszony keretei között, mert ő a nagy társadalmi rendezést nem egyes birtokokon képzelte el, hanem országos méretekben, ugyanakkor a birtokkezelésben messzemenően figyelembe vette a jobbágyok érdekeit, és jószágkormányzóit is állandóan erre figyelmeztette (1828-as elkülönítés). A falakon levő tablók Széchenyi István birtokainak akkori állapotát és gazdálkodását szemléltetik, eredeti eszközök és modellek a mezőgazdaság akkori gépesítési fokát. Külön tárló mutatja be Széchenyinek a selyemtermelés és selyemipar, a juhtenyésztés elterjesztésében, valamint az első magyarországi gőzmalmok megteremtésében kifejtett munkásságát. II. terem Széchenyi István a magyar mezőgazdaság, következésképpen az egész magyar gazdasági élet elmaradottságának kettős okát látta: egyrészt a feudális gazdasági és jogviszonyok gátló hatása, másrészt a közlekedés, az áruszállítás elmaradottsága, tehát az árutermelés fokozására ösztönző belső és külső piac hiánya. A terem gazdag és színes kiállításából arról alkothatunk képet, milyenek voltak a magyarországi közlekedési és szállítási viszonyok a reformkor, Széchenyi István fellépése előtt. A feudális politikai és gazdasági széttagoltságban élő ország közútjainak használhatatlan voltát a helyi érdekek sokrétűsége és a karbantartásra fordított robotmunka minősége magyarázza. Ekkor lép fel csak az egységes út- és postahálózat szükségessége a polgári gazdasági fejlődés útjára lépett országban. A kor útfejlesztő munkásságának egyik legszebb dokumentuma a hortobágyi „kilenclyukú híd" kicsinyített mása. Másik vitrinben a folyami közlekedés és áruszállítás 19. sz. eleji állapotát láthatjuk. A rendezetlen folyómedrek és a gépesített (gőzgépes) hajópark hiánya gátolták, hogy az áruszállításnak ez a kézenfekvő és talán legkönnyebben megvalósítható módja komoly szerepet játszhasson a magyar gazdasági életben. Néhány hajózható folyónkon is lassú és nehézkes volt a szállítás, hiszen a folyón felfelé emberi vagy állati igaerővel kellett a terhet vontatni. Szomorú dokumentuma ennek a szállítási módnak a kiállított eredeti emberhám. A magyarországi hajózás, vízi közlekedés fellendítésében az ország gyarmati kizsákmányolását, nyersanyagainak elrablását célul tűző osztrák gazdaságpolitika is érdekelve volt, ezért az osztrák kormányzat 1773-ban megalapította a