Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Dávid L.: Jelentés a Győr-Sopron megyei Múzeumi Szervezet 1973. évi tevékenységéről

Győr város segítőkészsége, a kazamatarendszer kulturális jelentőségének, idegenforgalmi érdekességének felismerése tette lehetővé, hogy a most is álló, de újjáalakított újkori kőtár a Sforza-udvarban 1957-ben, a római kőtár pedig 1958-ban megnyíljék. Minden állandó kiállítás — így a kőtár fölött is eljár az idő. A korszerűsítés igényét felismerte a megyei és a városi tanács, valamint az Országos Műemléki Felügyelőség. A múzeummal együtt kidolgozták a vár további kazamatarendszerének kulturális célra történő hasznosítását. A kőtár kettészakítottsága indokolatlan volt, egyben zsákutcát is jelentett. Az új tervnek megfelelően 20 m-es alagút feltárásával a Sforza-udvart összekötöttük a Püspökvár alatti kazamatával, ahol berendeztük az új római kori kőtárat. — Ezzel megnyílt a lehetőségünk a további kazamaták múzeumi célra történő bekapcsolására. A Káptalandomb lábánál, reneszánsz ízlésű kőkeretes kapun át lépünk a kőtárba. A Sforza-udvarban helyeztük el új környezetben, modernebb megoldásban az újkori kőgyűjteményünk legértékesebb darabjait: a XVI. századi várkapuk maradványait. (Ezek a Bécsi-kapu magyar, cseh és egyesített Habsburgcímer darabjai, a Vízi-kapu kőtöredékei.) Itt helyezkedik el a Fehérvári-kapu megmaradt szárnya, a vaslemezekből készült, hatalmas kétfejű sas (amely egykor a tűztorony csúcsán a szélkakas szerepét töltötte be), a török és a francia háborúk idejéből származó ágyúcsövek. Ehhez csatlakozik a feltárt folyosó, amelyben XVI—

XVIII. századi metszetekről készített nagyméretű fényképek szemléltetik a vár fejlődését, jelentősebb eseményeit. Az oldalteremben és a 60 m hosszú kazamatafolyosón nyertek elhelyezést a római kori kőemlékek. A római kori kőtár tematikájánál a fontossági sorrend szempontjait vettük figyelembe. Elsőként az itt állomásozott katonaság fennmaradt emlékeit helyeztük el. Arrabona legkorábbi helyőrsége egy Szíriából toborzott lovas íjászcsapat volt (Ala I. Augusta Ituaeorum). Az I. század második feléből ismerjük sírköveit. Ezt a csapatot a II. század elején az Ala 1. Ulpia Contariorum hosszú lándzsával felszerelt alakulata váltotta fel. Történetüket a III. század elejéig követhetjük nyomon. A katonaság emlékanyaga után a helyi bennszülött, kelta lakosság sírkövei következnek, amelyeken érdekesen ötvöződnek össze a hódítóktól átvett szokások és az ősi hitvilág elemei. Legszebb példája ennek a kocsijelenetes sírkövünk, amely azt a bennszülött vallási elképzelést örökíti meg, hogy a halott kocsin megy a túlvilágra. Hasonló a helyzet a helyi vallásosság egyéb megnyilvánulásaiban. Fogadalmi oltáraikon az államvallás előírt istenein kívül a helyi isteneknek is köszönetet mondanak vélt segítségükért. Valószínűleg a szír íjászok hozták magukkal a szíriai Baltis istennő tiszteletét (nevét az egyik oltárunkon olvashatjuk). — A keletről származó misztériumvallások közül legelterjedtebb Mithras perzsa napisten tisztelete volt. A bika alakjában megszemélyesített, sötétségen győzedelmeskedő napistent ábrázolja töredékes domborművűnk. A kiállítás további részében a halotti kultuszhoz köthető emlékek szerepelnek. A gazdagok díszes sírépítményei mellett megtalálhatók a szerényebb igényű, gyenge kidolgozású sírkövek is. Ezeken általában a halott vagy halottak képét faragták ki, de feltüntették nevüket, foglalkozásukat és korukat is. A kőszarkofágban való temetkezés a II. század végén és a III. században vált diva22* 339