Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (V.)

Ientés az alábbiakat tartalmazta: „A győri szociáldemokrata pártnak f. é. május 1-i tüntető sétáján mintegy 400 munkás vett részt, kik az általánosan ismert munkás jeligéket és az általános titkos választójogot hangoztatva és énekelve — minden rendzavarás nélkül — vonultak ki a győrszigeti fürdőház kerthelyiségébe, hol azután a népgyűlés 5 órakor kezdetét vette." — A továbbiakban a beszámoló részletesen taglalta a gyűlés lefolyását: a központ részéről Póz Sándor ^Budapest) foglalkozott az ipartörvénynek a munkásságra nézve sérelmes szakaszaival és hangoztatta, hogy ez a jogszabály is végeredményben csak arra jó, hogy a dolgozókat kiszolgáltassa a tőkéseknek; ezt követően az általános titkos választójog életbe léptetésének sürgősségéről beszélt és kitartó, elszánt harcra buzdította a munkásokat. Szónoklatának befejező részében Justh Gyulát éltette, aki pártja élén ugyancsak vállvetve küzd az elnyomott néprétegek politikai jogfosztottságának megszüntetéséért, s egyúttal a szociáldemokrata munkásság jólétéért. Az ünnepség kétségtelenül jól sikerült és eredményes volt. A rendőrkapitányság helyettes vezetője ennek ellenére csupán a következőket írta jellemzésül a főispánnak: „Az általános érdeklődés úgy a felvonulás, mint a népünnepély iránt lanyha volt, azonban a múlt évi hasonló ünnepélyhez viszonyítva, mégis élénkebb érdeklődés volt tapasztalható, melyet a központ fokozottabb agitációjának tulajdoníthatok."

26 — A utóbbi megállapítás különben megfelelt a tényeknek, hiszen az SZDP vezetősége 1911 tavaszán megtartott XVIII. kongresszusa alkalmával határozatilag kimondotta a kormány politikája ellen folytatandó harc fokozását, és ez a küzdelem méreteiben és kihatásaiban csak még szélesedett, amikor a kormány 1913. május 19-re napirendre tűzte a véderő javaslat tárgyalását anélkül, hogy a választójog kérdésében bármilyen engedményt tett volna. Két nappal később a pártvezetőség általános sztrájkra hívta fel a munkásságot. Drámai hangú felhívásában az alábbiakat közölte: ,,A parlamenti erőszakra a munka beszüntetésével és forradalmi tüntetésekkel kell válaszolnotok! Halálos csapást akarnak mérni a nép ellenségei az általános választójogra. Erőszakos eszközökkel, az érvényes törvények sáíbatiprásával el akarják némítani azokat, akik a nép jogáért viszik a harcot a képviselőházban. Az obstrukcióra akarnak lesújtani, de az általános választójogot szeretnék kivégezni. — Most elérkezett az ideje annak, hogy erős szavunkat bátor és kemény cselekedet kövesse."

27 A tettek napja csakhamar el is következett, mivel a kormány az obstrukciós (parlamenti halogató) törekvések megakadályozása végett lemondatta Návay Lajost, és helyére a nagybirtokosok és nagytőkések legagresszívebb képviselőjét, gr. Tisza Istvánt ültette erőszakkal az országgyűlés házelnöki tisztségébe. Az SZDP az általános sztrájk meghirdetése mellett eredetileg csupán tüntető felvonulásokat, sétákat tervezett, de az események hatása alatt a tömegek elégedetlensége, elkeseredése oly nagyfokú volt, hogy a kirendelt karhatalmi alakulatok fenyegető fegyvereivel szemben forradalmi jellegű megmozdulásoktól sem tartózkodott. így május 23-án vér folyt Budapest utcáin, és ez a tragikusan felejthetetlen nap „vérvörös csütörtök"-ként került a magyar munkásmozgalmak történetének lapjaira.

28 26 Uo. Győr város rendőrkapitányságának iratai, ad 4781/1912. ki. 27 MMTVD IV. köt. (1907—1918.) Bp. 1966. 484. 28 A fővárosban történt események részleteire vonatkozólag lásd Erényi T., „A vérvörös csütörtök" c. munkáját. Bp. 1952. 313