Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Tóth L.: Népi és alkotmányjogi mozgalmak Győrött 1859–61 között

ugyanis az iparűzésre, kereskedésre, pénzügyletekre békésebb, háború és szen­vedélyek nélküli korszak eljövetelét látta az alkotmányos jogokhoz ragaszkodó, 48 mellett érvelő felirati párti programban. Magatartásukkal bizonyos értelem­ben lefaragták a város alkotmányos fellángolásának radikális nyúlványait, cson­kították benne a radikális 48-as elemeket. Nagy részük idegen származású, né­met anyanyelvű, a magyart alacsony színvonalon beszélő személyek. Szemléletü­ket nagyban befolyásolta az is, hogy megromlott a bécsi piacon a korábban élve­zett hitelük, éppen a kiújult magyar alkotmányos mozgalom következtében. A radikális Szilvásy Márton egy esetben kereskedő szemléletüket és magatartá­sukat igen éles gúnnyal illette. 88 Február 11-én a városi bizottmány még a ma­gyar kancellárián dolgozó, megyei földbirtokos, ókonzervatív Balogh Kornélt is beválasztotta tagjai sorába. Ezek alapján érthető a város álláspontja. A hangnemet illetően nagy különbség volt a megyei és a városi felirat kö­zött. Amíg a városi felirat patetikus homályba burkolta alázatos hangú kérését, addig a megyei felirat feltűnően szókimondó, követelő hangú, kevésbé patetikus, konkrét és alapos. A múlt sérelmeinek felvázolása után felszólító módban köve­teli a 12 pontban leírt határozatainak kielégítését. A forma (a 12 pontot kinyom­tatták, és megküldték valamennyi megyének) és a felirat stílusa a megyei libe­rálisok bátor, alkura nem hajlandó magatartására utalnak. Külön vissza kell térni a városi választások körül kialakult vitára. A viták polgári és liberális né­zetek ütközése miatt következtek be. A 100-tagú bizottmányból 69 fő jelent meg az ünnepélyes eskütételen, tehát sértődöttekből nem volt hiány. Az sem elhanyagolható, hogy az 1404, szavazatra jogosult lakos közül csak 787 fő szava­zott, amiért jogosan tette fel a kérdést a Győri Közlönyben Beöthy: „A válasz­tási jog nem holt tőke volt-e?" 89 Szilvásy február 4-i zavargásokról is tudósított, amelyeket a „hétfői kellemetlen városházi" eseményekkel hoz összefüggésbe. 90 Általános támadás érte a választás lebonyolítását, „miután az 1404 választónak egy-két esetnél fele, legtöbbször azonban csak harmada gyakorolja jogát". A köz­vélemény a városi választásokat egyenesen korruptnak nevezte, titkosságot és súgást tapasztalt a kinevezések körül, sőt Szilvásy külön magyarázatot kért a sajtóban a második tanácsnoknak választási manőveréről. 91 S hogy ezekben mi a realitás és mi a radikális túlzás, erről hallgatnak a városhatósági jegyzőköny­vek. Annyi következtetés azonban megengedhető, hogy a polgári rétegek (első­sorban a belvárosi kereskedő arisztokrácia) előretörésében közrejátszott a liberá­lis-polgári érdekkapcsolat, amely néhány személy választásának esetében elju­tott a választási folyamat mesterséges befolyásolásáig. így érthető, hogy a „sé­relmesnek találtatott" választásokra kimondták, hogy eltért az 1848. XXIII. te. rendeletének utasításaitól. A város alkotmányos buzgalma tehát kimerült a köz­88 GyK 1860. november 22. 94. sz. 375. Szilvásy leleplezi a győri kereskedők „haza­fiságát", mert amíg Győr tisztikara és polgárai alkotmányos vitát folytatnak, ad­dig a Bécs vidéki Kleinbergerek és Kipfelhuberek a magyar öltözetű győri keres­kedőre „a börzén rájuk sem hederítenek". Erre a győri kereskedők gyáván „át­németesednek", bundába és cilinderbe öltöznek, amelyet a győri vasútállomáson egyik portástól kölcsönöznek. Szilvásy csípős megjegyzést fűz ehhez a magatar­táshoz: „Nem helyeselhetjük kereskedőink gyávaságát, mert ha a sógornak bú­zára van szüksége, majd megveszi azt, ha mindjárt a chinai mandarin ruhában jelenünk is meg piaczán." 89 GyK 1861. február 17. 14. sz. 53. 90 GyK 1861. február 7. 11. sz. 43. 91 Uo. Szilvásy magyarázatot kért: „...hogy a 2-dik közigazgatási tanácsosságra szavazásnál a feljegyzett és kiadott golyók száma közt tetemes különbség volt?!!!" 287

Next

/
Oldalképek
Tartalom