Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Tóth L.: Népi és alkotmányjogi mozgalmak Győrött 1859–61 között

NÉPI ES ALKOTMÁNYJOGI MOZGALMAK GYŐRÖTT 1859—61 KÖZÖTT Az 1849-et követő önkényuralom évtizedét — hasonlóan a többi megyéhez — Győrött is az abszolutisztikus kormányzási elvek és módszerek visszautasítása, a belső politikai erők passzív rezisztenciája és — főleg az évtized végén — az ország közjogi státusának a vitája jellemezték. A Bécsből és Pestről jövő hírek viszonylag nehezen tudták kimozdítani a megye 48>-hoz hű politikai rétegeit színlelt nyugalmi helyzetükből. A szabadságharc eseményei, a császári és a honvédsereg többszöri átvonulása Győrött érezhetően megviselte, majdhogy nem demoralizálta a konzervatív, liberális és radikális köröket egyaránt. A városra — talán földrajzi helyzeténél fogva — mindig jellemző éberség, informáltság azonban nem hunyt ki, a gabonapiac híreivel együtt a politika alakulásának friss eseményeiről rendszeresen tudomást szerzett a lakosság. A balratolódásban legmesszebbre menő 48-asok és polgári demokraták sorait az önkényuralom megtizedelte, közülük többen elhagyták a várost, raboskodtak vagy külföldre menekültek. Tevékenységüket csendes szimpátia övezte, egyéniségük mérlegelésében azonban bizonytalankodás mutatkozott. Lukács Sándor forradalmi kormánybiztos szilárd és kérlelhetetlen, a forradalomhoz legvégsőkig hű tevékenysége vita tárgyát képezte a „rebelliótól" húzódozó közvéleményben. Űgy látszott, hogy az abszolutizmus teljes sikerrel lecsendesítette és elfojtotta a város és a megye forradalmi érzelmeit és megnyilvánulásait. A szabadságharcot vállaló, de elsősorban nemzeti, közjogi programért harcoló liberális nemesi réteg a bukás után visszavonult Győr környéki birtokaira. A gazdálkodás és a külföldi utazások kötötték le idejük nagyobb részét. Az elvárt és felkínált közéleti szereplést visszautasították, vagy csak a legminimálisabb mértékben vállalták (Szabó Kálmán, Kálóczy Lajos, gr. Zichy Ottó, Zmeskál István stb.). Az évtized végén kezdtek igazán odafigyelni az eseményekre, de még ekkor is óvatosan és kételkedve tekintettek a kibontakozó alkotmánypolitikai események elé. A liberális hajlamú polgári rétegek szintén a visszavonulást választották 1849 után. Gazdagon berendezett, diszkréten kivilágított polgárházaikban titkos összejöveteleket tartottak, amelyeken a gazdaság, a kereskedelem és a tőzsdék híreit gyűjtötték nagy szorgalommal, s közben sikk volt közöttük politikáról, irodalomról, színházról és zenéről vitatkozni. 48-as „bűnük" azonban nem volt olyan mértékű, hogy néhány év után ismét ne aktivizálódjanak a közigazgatásban, a kereskedelem és a pénzügyletek gazdagodást sejtető területein. Az évtized közepén minden korábbi tevékenységet felülmúló munkába kezdtek a virágzásnak induló gabonakereskedelemben, takarékpénztári és kölcsönügyekben. 267