Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Salamon N.: Lyka Károly és a győri képzőművészet

vállalkozott. A többszöri átdolgozáson átesett alapszabály ugyanis kimondta: „A társulat célja, hogy a művészetet és iparművészetet felkarolja, s a művészi ízlés nemesítésében irányi tólag hasson."

4 Kezdettől széles társadalmi bázis megteremtésére törekedtek. Tagjaikat a városban megtelepedett művészeken, rajztanárokon kívül a liberális polgárság, a kereskedők és közigazgatási tisztségviselők, alkalmazottak rétegéből toborozták. Első elnökül Benes Pál festőművészt, egyben gyárost, Lyka egykori diáktársát választották. Ö haláláig viselte e tisztséget, de elfoglaltságai miatt kevés részt vállalt a társulat érdemi munkájából. A megválasztott vezetőség nagy lelkesedéssel látott céljai megvalósításához. Néhány hónap alatt majdnem ötszáz tag írta alá a belépési nyilatkozatot. S az év karácsonyán — az alapszabály előírását megtartva — megrendezték az első kollektív kiállítást.

5 A megnyitáson részt vett az akkori közoktatásügyi miniszter is. „Sikerét és jelentőségét úgy a helyi, mint a fővárosi lapok megfelelően méltatták."

6 A Kioszk emeleti termében 50 fővárosi és 11 helyi művész munkái szerepeltek, és 2200 (!) látogató kereste fel nyolc nap alatt a tárlatot.

7 A sikeren felbuzdulva, gyors ütemben növekedett a tagság létszáma. Szorgalmasan ülésezett a vezetőség, megtartották az évi kiállításokat, rendes közgyűléseket. Próbálták megoldani, vagy legalább könnyíteni a művészek egzisztenciális gondjait. Számos portrérendelést, murális feladatot derítettek fel. Műtermek építését szorgalmazták. Tanfolyamokat, előadásokat szerveztek, fővárosi előadókat nyertek meg győri szereplésre. Mindezt olyan gazdaságilag-politikailag kedvezőtlen időben tették, amikor „nyomasztó, zivataros körülmények közt folyt ... művészeink munkája. Szinte hősiesnek látjuk azt a kemény helytállást és komoly küzdelmet, amellyel, mindennel dacolva megvalósítani igyekeztek ideáljukat."

8 A valóban jelentős eredmények, néhány újságíró és az iratokat, jegyzőkönyveket gondosan szerkesztő dr. Kató Sándor főreáliskolai tanár révén ismertté váltak a város határain túl is. Feltehetően ily módon szerzett hírt az új műpártoló egyesület alakulásáról, létezéséről Lyka Károly is, aki ebben az időben a Magyar Művészet és az Űj Idők munkatársa is volt. Kíváncsiságát kielégítendő, udvarias hangú levelet írt dr. Kató Sándornak 1926. február 4-én. Az Űj Idők cégjelzéses papírján kézzel írott sorai az adatgyűjtő, regisztráló szakember érdeklődését tükrözik, aki mindent tudni akar és különös szívügyként kezeli a vidéki művészet ügyét: „Igen tisztelt uram, — a magyarországi művészeti egyesületek számon tartása céljából tisztelettel kérem, legyen kegyes — amennyiben ez nem alkalmatlan — lehetővé tenni, hogy információkat kaphassak a győri Képző- és Iparművészeti Társulatról, amely oly szép munkát végez Győrött. E célból szükségem volna a Társulat alapszabályainak egy példányára, s amennyiben lehetséges és amennyiben ilyenek napvilágot láttak: egyúttal a Társulat jelentéseire, katalógusaira, szóval oly nyomtatványokra, amelyek bepillantást engednek a Társulat mostani (s ha lehet, régebbi) működésébe. Igazságtalannak tartom ugyanis, hogy a magyar városokban működő, vesződségesen fenntartott, s jó munkát végző hasonló egyesületek jóformán ismeretlenek maradnak. Amennyiben főtitkár úr szintén osztja ezt a nézetet, kérném, hogy nyilvántartás céljából az ide4 XJM KA 261—74. 5 XJM KA 262—74. 6 XJM KA 262—74. 7 XJM KA 262—74. 8 Lyka K., i. m. 16. o. 202