Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Barsi E.: Bartók gyűjtötte népdalok a mai Jobaházán

BARTÓK GYŰJTÖTTE NÉPDALOK A MAI JOBAHÁZÁN Népzenegyűjtésünk sürgősségét gyakran szoktuk akként ecsetelni, hogy már a 24. órájában tartunk. Ha elmulasztjuk ezt a pillanatot, akkor rövidesen már semmit sem találunk. Veszendőbe megy, amit össze nem gyűjtöttünk. Érdekes, hogy talán már a gyűjtőmunka kezdetén is ilyesféle utolsó pillanatban érezték magukat Bartókék és munkatársaik. A népzenegyűjtő munkájának nehézségeit kissé humorosan, de kitűnő megfigyeléssel örökíti meg Bartók az 1907-ben kelt „Gyergyó—kilyénfalvi párbeszédében, s így érvel az énekléstől vonakodó adatközlőnek: „Arra való ez a munka, hogy ezeket az énekeket megőrizzük, hogy föl legyenek írva. Mert ha nem írjuk föl, később nem fogják tudni, hogy mit is danoltak itt, ebben az időben. Mert lássa, a fiatalok már egészen más nótákat tudnak, nekik nem kell a régi, nem is tanulják meg, pedig azok sokkal szebbek, mint a mostaniak. No, ug-y-e? Hát 50 év múlva már hírüket se fogja senki tudni, ha most fel nem írjuk." Nos, az 50 esztendő bizony már eltelt azóta, hogy Bartók a. mi megyénkben, Jobáházán és környékén népdalt gyűjtött. Rendkívül érdekes dolog azért számba venni, hogy ennyi idő múltán eltűnt-e az emberek emlékezetéből az általa lejegyzett népdalkincs? Maradt-e belőle valami, s ha maradt, milyen formában? Nézzük hát meg Bartók egykori Sopron megyei gyűjtésének körülményeit, s vegyük számba azt, ami gyűjtéséből még napjainkban is él. 1906-ot írtak, amikor Bartók Béla a megyénkben gyűjtött. Nyár volt. Világ körüli útról jött haza a művész. Párizs, Spanyolország, Portugália pódiumai, sikerek, különös élmények vannak mögötte. Mégis, mintha nem találná értelmét ennek a munkának. „Én dacára, hogy 20 kubai, dél- és észak-amerikai, holland, spanyol, angol emberrel ebédelek, dacára, hogy németekkel és törökökkel kirándulok, — elhagyatott vagyok!" — írja édesanyjának Párizsból. De ez az 1906 nyara milyen más. „ ... az oktatásügyi minisztérium egyik kongeniális kollégájával együtt azzal bízta meg, hogy az országban található és a nép ajkán még fellelhető magyar népdalokat gyűjtse össze, hogy azután gyűjteményes kiadást állíthasson össze belőlük, mintegy a magyar nemzeti zene egyik legsajátosabb forrásaként." Világvárosok helyett eldugott magyar falvak sorát járja végig Marostordától Sopronig és Debrecentől Keszthelyig, hogy valósággal keresztmetszetet készítsen arról, amit akkor dalol a magyar nép. Nemzetközi expresszek helyett pöfögő gőzmasina vonta szárny vasutak szállítják, vagy még azok sem. Parasztszekéren, sőt gyalog rója a poros utakat. Hotelek helyett nádtetős házak „tisztaszobáit" lakja. Mégis, most nem érzi elhagyatottnak magát. 165