Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)
Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (I)
A brassói festőcéh Erdély területén a szász központok között fontos szerepe volt a kézműiparában fejlett Brassónak. Közismert a brassói posztókereskedelem, illetve a közelmúltban publikált számadáskönyvük az 1576—1582 közötti időből. Ebből tudjuk, hogy mindenféle festést végeztek hazai és külföldi posztókkal egyaránt. A festékek között a csülleng (Waid), a Brésil és az indigó is megtalálható. Ez utóbbi török közvetítéssel került hozzájuk. Rendkívül érdekes azonban, hogy 1576-ban német területről hoznak ,,weydferber"-t, esüllengfestőt. A számadáskönyv egyik tétele így szól a kiadások között: „Daraus haben wir auf des herrn richters und m. herrn befelch dem Salomoni greissing auf seine reise ins tewtsch land einen weydferber herein zu bringen par gegeben ft. 100." 1577-ben „Auf des ferbers vund der ferberey rattung ausgegeben" tétel olvasható. 71 Feltehető, hogy a szászok betelepülése előtt érkezett flamandok honosították meg itt is a festést, majd szervezték meg a posztómanufaktúra megosztott formáját, amint erre nyugati példák vannak. Kapcsolatuk intenzív maradhatott a szász területeken megtelepedett flämingekkel. A festők idővel elválhattak a posztókereskedők testületétől és önálló céhet alakítottak, esetleg már a 17. század végén. Egész Erdély területéről csak a brassói festők céhéről van tudomásunk, amely 1753-ban újíttatta meg szabályzatát a város tanácsával. F. W. Seraphin az 1886-os brassói iparkiállítás alkalmával összeállította a brassói céhek iratainak jegyzékét és azt, mint emlékkönyvet (Festschrift) ki is adta nyomtatásban. 72 A festők szabályzatáról írja: „Bei Färbermeister Ferdinand Jäger./1753. 20. Dec. Der Kronstädter Rat verleibt der Färber-Zunft auf ihr Ansuchen neue Statuten in 28 Artikeln." Azt is megtudjuk, hogy egy 1762—1853 között vezetett jegyzőkönyvük is volt: „Ein protocoll mit Aufzeichnungen über die Aufnahme neuer Mitglieder in die Zunft aus den Jahren 1762 bis 1853." Egy másik jegyzőkönyvbe a céhlevél másolata és az 18123—37 közötti évek céhhatározatai voltak olvashatók. Sajnos nem sikerült felderíteni, hogy Ferdinánd Jäger mestertől hova kerültek ezek a dokumentumok. Bizonyos, hogy összeállítható volna belőle a mesternévsor, illetve a brassói céh vonzáskörzete. Valószínűnek tartjuk, hogy egész Erdély mesterei kötelékébe tartoztak. Feltérképezése igen fontos lenne hatáskörükhöz, jó összehasonlítást adhatna az eddig tárgyaltakhoz. Igen tanulságos lenne a mesterség elterjedését megismerni olyan területről, amelynek paraszti önellátását nagyobb mértékűnek tartja a kutatás, más magyarországi vidékeknél. összefoglalás A bemutatott és felhasznált adatok alapján a magyarországi festőmesterség főbb szakaszait a következőkben állapítjuk meg: A 12—13. században betelepülő flamandok és egyéb külföldiek honosíthatták meg a nemesebb festőeljárásokat. A flamandok szász és osztrák, majd cseh és morva területeken áthaladva vagy onnan továbbtelepülve érkeznek hazánk vá71 S. Goldenberg— S. Belu, Registrul productiei de postav de la Brasov (1576—1582). Acta Musei Napocensis IV. (1964), VI. (1969), IX. (1972). — 1576-os adat IV. 566. p.; 1577-es adat IX. 544. p. 72 F. W. Seraphin, Verzeichnis der kronstädtner Zunft-Urkunden. Festschrift Gelegenheit des Gewerbetages und der Gewerbe-Ausstellung zu Kronstadt in August 1886. Kronstadt 1886. 7—8. p. 132