Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)
Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (I)
és Walreich Pál, egri Hartmann János, kecskeméti Hirtling János és Hirtling József, félegyházi Ruzicska Jakab, szentesi Papp István és Eckhard Mihály, aradi Reicher Bertalan, temesvári Lobmeyer Lipót és Haubehofer György, szegedi Adler János és Kapfelberger Egyed, halászi Willer Henrik, bajai Vogt József, Gotzy Keresztély és Hannberg Keresztély, kalocsai Gridl János, hartai Dorn Károly, szekszárdi Leopold Ferenc, bonyhádi Vanes Sylvester, apatini Rath Jakab, verbászi Teichmann Frigyes, újvidéki Apeldauer Ferenc, futtaki Stoll József, siklósi Horváth Márton, pécsi Adler József, pécsváradi Tóth György, nagyszigeti (Szigetvár) Poschaldy György, kaposvári Roth József. Fontos ebben az ügyben, hogy az 1813-ban körözvényileg közzétett általános céhszabály minden vidéki mesternek szabad választást ad a tekintetben, hogy melyik céhhez akar csatlakozni. Sőt az esetben is, ha a budai mesterek a céhet megszüntetnék, akkor a céh tagjai vidéki mesterekké válnának, ez esetre sem veszi el a rendelet tőlük a szabad céhmegválasztás jogát. Mindezek alapján a pozsonyi céh kéri a Magisztrátust, hogy a Helytartó Tanácshoz pártolólag terjessze fel a következő kérésüket: Engedtessék meg, hogy a pesti mesterek továbbra is hozzájuk tartozhassanak; a budaiaknak tiltsák meg, hogy a felsorolt vidéki mesterektől s általában a pozsonyi céhbe felvett mesterektől évi járulékot vagy valami más fizetséget követeljenek; a vidéki mestereknek továbbra is maradjon meg a szabad választási joga. Az 1819. szept. 28-án kelt beadványra már egy hónap múlva döntést hozott a Helytartó Tanács, amit nemcsak a budaiaknak, hanem zsinórmértékül a pozsonyi tanácsnak is megküldenek, igaz, csak 1820 májusában, ez pedig júniusban közli a pozsonyi festőkkel. Lényegében a Helytartó Tanács elfogadta a pozsonyiak érvelését, megmarad a szabad céhmegválasztás joga, a korábban felvett mestereket senki nem kényszeríti az új céhbe; a pesti Lasser-üggyel kapcsolatban pedig felszólítja a Helytartó Tanács a budai városi tanácsot, hogy tegyen sürgős jelentést, hogyan tűrhette a budai és pesti festőmesterek elválását. 61 Az egyetértés alighanem sohasem állt helyre, ill. alakult ki, mert a pestiek „incoloratores"', kelmefestő néven önálló céhet alakítottak 1828-ban 62 . A budaiakról tudjuk, hogy 1835-ben önálló céhként működtek, új szabályzatukat német nyelven írva kapták. 63 A bobróiak 2828-ban váltak ki a pozsonyi céh kötelékéből, szabályzatuk latin nyelven íródott. 64 Tudjuk azonban a pozsonyiak mesterkönyvéből, hogy soraikba még 1819-, 182:0-, 1832-ben is vettek fel bobrói mestereket, akik éltek szabad céhmegválasztási jogukkal. 65 Valami félreértés következtében a soproni tanács 2785-ben felszólította a helyi festőket, hogy alakítsanak céhet, mert a pozsonyi céh, amelyhez eddig tartoztak megszűnt. Az ügy újból csak 1835-ben került napirendre. A mesterek kérik a tanácsot, hogy a rossz üzletmenetre való tekintettel ne kelljen új céhet alakítaniuk. A tanács a mesterek számát elegendőnek tartja, a költségeket közösen viselve hajtsák végre az utasítást. A következő évben kérik a tanácsot, hogy szerezze meg számukra a pozsonyiak céhlevelének másolatát. A tanács nem kíván foglalkozni a részletekkel. Különféle kibúvók után, többszöri felszólításra 61 Uo. Ce. 11. Färber II. Attestati 1818—1819. 62 Szádeczky L., Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon I— II. Bp. 1913. II. Okirattár 296. Pest. 63 OL. Liber Coeh. 154. 823. p. (1835. V. 1.) 64 OL. Liber Coeh. 154. 419. p. (1818. VI. 26.) 65 Lásd Függelék 8. Mesternévjegyzék 353., 359., 360., 422. sorszám alatti mestereit, 1819—1832 között. 130
