Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Bánkuti I.: Két katonáskodó nemes a XVII. században, Kisfaludy László és Miskey István

menyek között a közbiztonság fenntartása, a feudális rend megszilárdítása nem volt könnyű dolog. Közben igyekszik birtokait növelni. 1700-ban a pozsonyi klarisszák apátnője levelet ír Miskey István Fejér megyei alispánnak és a győri végház főhadnagyának, milyen alapon birtokolja három helységüket, Unyt, Jászfalut és Tin-t?

7 Egyébként e falvak megszerzésének módja tipikusan azonos az általunk fentebb említett birtokszerzési sémával. A falvakat a Miskey családnak végül is sikerült megtartani, noha szó sincs valamiféle birtoktestről, mindössze csak az egyre népesebbé váló közbirtokosság szűkös eltartására elegendő ez a három falu.

8 Miskey mind katonai tisztségét, mind az alispánságot tovább is megtartotta. 1701-ben saját parancsnoka, gróf Forgách Simon győri generális így adja meg Miskey rangját: „Suae Caesareae Regiaeque Majestatis Praesidii Jauriensis unius Compagniae Capitaneus" és „Comitatus Albensis Vice Comes".

9 Bár szolgálatát mindkét helyen ellátta, a kuruc felkelés kezdetétől fogva állandóan Győrben tartózkodott. Itt egyébként mind neki, mind öccsének, Miskey János lovaskapitánynak háza volt.

10 Haláláról is pontos értesülésünk van: az 1704. február 9-e előtti napok valamelyikén, amikor a győri császári őrség a kurucok által — igaz, meglehetősen laza — ostromzár alatt tartott várból zsákmányolás céljából kitört, az ellenálló parasztok Miskey Istvánt is megölték.

11 7 Pozsony, 1700. március 8. OL. E. 554. Fasc. 88. 8 Kiss Ákos, Tinnye, Uny és Jászfalu közbirtokosságának és népének története a XVIII. században. Bp., 1971. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek V.) 9 Pöstyén hévíz sive Banka, 1701. június 22. OL. E. 554. Fasc. 88. Egyébként a levél tartalma is érdekes a vitézlő rend életmódja megismeréséhez. Forgách elmondja, hogy megkapta Miskey Győrről írt levelét, helyesli, hogy a katonákat elengedte aratási szabadságra, az is helyes: a tisztek tudják, hogy szükség esetén hol keressék a katonákat. Végül egy Miskey vei való bizalmasabb kapcsolatra utaló mondat: „Kegyelmed Urfija kis katonája viszont ajánlja kegyelmednek szolgálatját." (Forgách Simon kisfiáról van szó.) 10 Villányi Szaniszló, i. m. 186., 195. 1. Az 1703. évi telekkönyv szerint Miskey Istvánnak meglehetősen egyszerű háza volt, a Szent Miksa utcában, amelynek tartozékai: 2 szoba, 1 konyha, 2 bolt, 1 pince, 1 kút, kényelmes udvar kerttel, 8 lóra való istálló és 1 jégverem. A telekkönyvi adatok alapján összeállított térkép: Borbíró Virgil—Valló István, Győr városépítéstörténete. Győr, 1956. II. sz. mell. — Villányi könyvéből egyébként világosan kitűnik a német (reguláris) és a magyar katonaság egymástól való különállása, különböző szervezete, funkciója és helyzete. 11 Az eseményről két levél tájékoztat bennünket. Az egyiket Bercsényi Miklós írta Somorjáról Károlyi Sándornak 1704. február 9-én. A vonatkozó rész: „Az győriek ki csaptak ötövenre, fel verték, 9 embert, gyermeket vágtak le, de ott is a föld népe fel támadván, Micskey Jánost más híres katonával együtt agyon lőtték, ugyan más fél ezerig való marhát hajtottak el..." OL. Károlyi lt. P.396. Acta publica. Extractus Literarum. A másik levelet Bezerédi János pápai kapitány írta szintén Károlyi Sándornak Pápáról, 1704. március 3-án. Mivel Bezerédi maga is Győr megyei birtokos nemes volt, s az ottani viszonyokat és személyeket jól ismerte, tájékoztatását feltétlenül hitelesnek kell elfogadnunk. Ö ezt írja: „Győri actus felől írhatom Nagyságodnak, hogy Goda István szentmártoni kapitan úr, frissen és emberül megh harczolt az győriekkel, negyvenig el temettek kőzülők, rabokat is jókat fogtak, az mieink közül is kilenczen holtak megh, rabbá is heten estek. Ha az győri kin levő kuruczok, az ben való lobonczokkal mint attyokfiainak, nem favorizáltak volna, többen vesztek volna el az lobonczok közül, kik miat két gyalog zászlót kaptak el az győri lobonczok. Az harczra rea nem érhettem, hanem más nap érkeztem oda, négy nap egymás után portaztunk, nyiha kétszer is egy nap, de egy ember sem jüt ki az kapun. Űgy értetem, hogy nagy confusio és sírás rívás 261