Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
D. Askercz É.: Barokk pestisemlékek a Sopron környéki falvakban
nem deríthető ki pontosan. Az tűnik valószínűnek, hogy Kismarton környékén keletkezhetett, s onnan terjedhetett el. 18 Az oszlopok felépítését és kialakítását megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy az ottani kőfaragó céhek sok, a területünkön ismert emlékmű alaptípusát határozták meg. Az a formai egyszerűsödés, amely a fölépítésben mutatkozik — illetve a szobrok számának csökkentése — és kizárólagosan csak három pestisszent szerepeltetése — tükrözi a megrendelők és a kivitelezők szerényebb igényeit. A következőkben négy, Sopron környéki falu pestisemlékeit vizsgáljuk tehát abból a szempontból, hogyan egyszerűsödött — milyen módon értékelődött át az emlékmű funkciója a falvakban. 1711-ből származik a lövői pestisemlék. (3. ábra) A pestisjárvány elmúltával határozták el felállítását. Latin nyelvű feliratát, amely erről tudósít, már idéztük. 19 A megrendelés egyéb körülményeiről, illetve a kivitelezésről, a kivitelezőkről nincs több adatunk. Felépítése: Kis hármas tagozódású hasáb talapzatának előreugró szakasza a volútás keretezésű írástábla, amelyet kiugró párkányzat zár le. Ezen a talapzaton áll az oszlop, valamint a három pestisszent. Innen az oszlop négy, nagyméretű, laposan képzett akantuszlevélből, mint kehelyből indul ki. Az oszlop törzsét lapos, leveles-bimbós inda futja körül. Fejezete volutás, kerubfejes, s ezen áll Mária, baljában a kis Jézussal, jobb kezében jogarral. Az oszlop jobb oldalán Szt. Sebestyén, balján Szt. Rókus áll. A lábazatnál stilizált kőbarlangban Szt. Rozália fekvő alakja helyezkedik el. (4. ábra) A három szent az általános ábrázolásmód szerint készült. Sebestyén födetlen testű alakja a szobrász ügyetlenségéről árulkodik, mozdulata kicsit merev kontraposzt, a kezek szinte tükörkép módjára mozdulnak, s ezzel a szobor síkban tartása még hangsúlyozottabbá válik. Az egyébként is frontális beállítású szobron alig találni olyan részleteket, amelyek ebből kimozdítanák, talán csak a kissé oldalra billentett fej, az elmozduló, kicsit vaskos lábak. Mindezt a kissé zavarosan redőzött ágyékkendő keresztezi. Rókus alakját dekoratívabbá teszi a ruhából kibukkanó láb körül hullámzó redőzet, az alak szembenéző merev tömbszerűségét azonban ez sem teszi könnyedebbé, hajlékonyabbá. Rozália stilizált koporsóba kényszeredett alakját a fölülnézet és az oldalnézet kicsit egyenetlen keverékével ábrázolták. A sok tagozassál megmunkált keret szinte fölé nő az alak plaszticitásánák. A legnagyobb szobrászi hangsúly Mária alakján van. (5. ábra) Testének enyhe „S" hajlata ugyan térbelibbé teszi a pestisszenteknél, de gazdag redőzetű köpenyének merev hajlásai, a test körvonalát követő ruhájának redői festőinek szánt gazdagsággal lobognak, s kissé összekeverednek. Ügy tűnik, készítője nem tudta a ruházatot a testtel együtt komponálni, együtt mozgatni. Az egész emlékmű legszembetűnőbb plasztikai jellemzőjének tarthatjuk azt a módot, amelyet a síkban tartás, a plasztika lapossága és a frontális főnézet ittott redőkkel való feloldása jellemez. 18 Kismarton környéki pestisemlékek: Széleskút 1640; Kishöflány 1680; Kelénpatak 1680; Loretto 1680; Okká 1680; Oszlop 1688; Tormafalu 1680; Nagyhöflány 1713; Szárazvám 1748; Feketeváros. 18. sz. első negyede. 19 Mohi A., Lövő története. Győr 1930. 110. 1. 156
