Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

T. Szőnyi E.: A győri Kálvária utcai római temető hamvasztásos sírjai

lyen ismert az I. sz. második felétől a II. sz. közepéig.

76 Bő szájú kiöntős korsóinkra a hengeres, edényperem fölé emelkedő fül jellemző. A II. sz.-tól a IV. sz.-ig voltak használatban.

77 Az edényanyagot nemcsak forma, hanem technika és díszítési módok szerint is rendszerezhetjük. Különleges technikát temetőnk edényei között mindössze néhány sigillata képvisel, ezekkel itt nem kívánunk foglalkozni. A felület díszítési módjai, az edénybevonat és az azt díszítő elemek használata kormeghatározás szempontjából is fontos. Sajnos a temető hamvasztásos sírjaiból származó darabok felületén a bevonat a legritkább esetben maradt épen a helytelen restaurálási eljárás miatt. A legtöbb edényen ma már csak nyomokban található a festés, és valószínűleg több példányról teljesen el is tűnt. A leggyakrabban előforduló a vörös festés, négy válfaja ismert a temetőben: 1. Terra sigillatát utánzó, fényes vörös festés leginkább sigillata formájú edényeken fordul elő, így a Bl sír 1. és 8. sz. tálján, a B5 sír 1. sz. mellékletén, a 3. sz. szórványcsészén és szalagfüles tálunkon, valamint két hordó alakú korsón. 2. Matt, agyagszemdíszes festés két darabon szerepel, a félgömb formájú tálon és a tojás alakú poháron. 3. Jellegzetesek még a sávos, vörös festésű darabok, a 17. sz. korsó és a szórványként említett fazék, melynek sávos festését inkább csak sejtjük, mint tudjuk. 4. A márványozott edényfelület szintén vörös változatában jelenik meg a temetőben — mindössze — három edényen, nagyon rossz állapotban (1. sz. csésze, 1. és 2. sz. korsó). Szürke festést az észak-itáliai csészéken (B2 sír 1—8. sz.), az ún. szürke pannóniai edényeken találhatunk (B4 sír 1. sz., 1. és 3. sz. tál). A festésen kívül a felület díszítésére alkalmazták a már említett agyagszemcsés díszítést; gyakori a fogasdísz, finomabb válfaja az importcsészéken, valamivel durvább, nagyobb változata pedig a „pannóniai" edényeken és a sávos festésű darabokon, valamint füstölőtál-töredéken jelentkezik. Bekarcolt hullámvonal díszíti a B3 sír urnának alkalmazott tölcséres szájú fazekát és a füstölőtálat. Barbotindísz csak importedényeken, ill. azok utánzatain fordul elő. A vörös festésű és márványozott díszítésű edények megjelenését a kora császárkorban először a Rajna-vidéken figyelték meg. Sokáig innen is származtatták a Rajna, Duna vonalán általánosan elterjedt, pannóniai viszonylatban I—

II. sz.ban gyakori edényeket, importárunak tartva őket. Vindonissa esetében E. Ettlinger Rajna menti párhuzamok alapján kimutatta a vörös festésű és márvány o76 Szombathely: Hámán K. u. (Mócsy A., AÉ 1954, i. m. 186.), Rumi u. (P. Buocz T., AÉ 1961, i. m. 237.). Aquincum: Aranyhegyi-árok temetőjéből (Budapest története I., Alföldi A., Nagy L., László Gy., Budapest az ókorban, II. rész, LXVII. tábla 1. ábra), papföldi szemétgödörből (Póczy K., AÉ 1952, i. m. 104. és 2/36.), gázgyári műhely első periódusából (Póczy K., AAH 1956, i. m. VI. tábla 14. és 8. ábra 5.). 77 Bonis Ê., Edényművesség, i. m. XXIX. tábla 16—17. A XXIX. tábla 17. a gyakoribb típus. Használatukat Schörgendorfer (A. Schörgendorfer, Keramik, i. m. katalógusszám: 444—448, leírások: 50.), a markomann háborúk utáni időszaktól számítja (i. m. 158.), ugyanez a véleménye Póczynak is (Póczy K., AH XXXVI, 68.). Tény, hogy ebben az időben is használták őket (Kuzsinszky B., Bud. Rég. 1932, i. m. 88., 76/5. ábra), a gázgyári fazekastelep 3. sz. kútjából, II—

III. századra datálva, (Sági K., Temetők, Intercisa I. AH XXXIII (1954), 50—51., 1949-es ásatás, 19. sír, Severus Alexander-éremmel), de a II. sz. közepénél tovább semmi esetre sem használt temetőkből is ismerjük ezt az edényfajtát (Bónis É., Edényművesség, i. m. 227. — Keszthely-Űjmajor, P. Buocz T., AÉ 1961, i. m. 237. — Szombathely, Rumi út XXVII. sír). A fentiek szerint a korsótípus gyártása nemcsak a markomann háborúk után, hanem legkésőbb már a II. sz. első felében megkezdődik. 39