Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
Gömöri J.: Korai császárkori és Árpád-kori település, X. századi vasolvasztó műhely Sopronban
KORAI CSÁSZÁRKORI ÉS ÁRPÁD-KORI TELEPÜLÉS, X. SZÁZADI VASOLVASZTÓ MŰHELY SOPRONBAN 1972-ben több alkalommal végeztünk hosszabb-rövidebb leletmentést Sopron és Bánfalva között, a Bánfalvi út mentén — építkezések során megbolygatott — különböző korú telepmaradványokat kutatva. (1. ábra) A lelőhely a soproni belvárostól, az ókori Scarbantiától Ny-ra, félórányi járásra található a Bánfalvivagy Rák patak bal partján. A patak és a Bánfalvi út közötti egyforma, egyemeletes társasházakhoz tartozó udvarokon és kertekben csatornázási munkák során kerültek elő a leletek, egy nagyobb kiterjedésű, nem túlságosan magas domb D-i oldalában. A domb lejtőjén felépült hét társasház körül végzett földmunkák szórványos leletei 1 arra utaltak, hogy egy vasolvasztó műhelyt és korai császárkori gödröket vágtak keresztül. A domb magasabb pontjain korábban bronzkori gödrök és cserepek 2 , a múlt évben pedig csontvázas kelta sír került elő. 3 Távolabb, a Rák patak völgyében fekvő Sopronbánfalva (a középkori Zuan nevű falu) 4 Árpád-kori temploma alatt 1942—48-ban római villa alapjait tárták fel. A villát az I. sz. végén is használták 5 , a II. sz. 2. felében pusztulhatott el, a IV. sz.-ban újjáépítették. 6 1901-ben Bánfalva ÉK-i bejáratánál fekvő földeken, tehát az 1972. évi leletmentésünk közelében, találtak sok római téglát és cseréptöredéket. 7 A közelben állott a Greilinger-féle malom, amelynek kerti szántóján 1872-ben téglákból épített római vízvezetéket találtak, 8 amely a Rák paták és a Bánfalvi út között, 1 A 16695/2—16695/8. sz. telkeken. 2 Tomka P., jelentése a mezőgazdasági szakiskola gyümölcsösében megmentett leletekről. Régészeti Füzetek. Ser. I. No. 22. Bp. 1968. 20. 3 A szerző leletmentése Olmódi Ernő (1016/8. sz.) telkén 1971. X. 22. LFM Rég. Adattár 421. 4 Csatkai E., Sopron és környéke műemlékei Bp. 1956, 433. (Házi J., Oklevéltár I. 6., 1., I. 2., 2il., 24.) Zuan (Zoan); 1277, 12911, 1296, mint soproni várföld tűnik fel az oklevelekben. A XIII. sz. végétől Sopron faluja. XV. sz.-tól Wandorf. XIX. sz. elejétől Bánfalva. 1950-ben Sopronnal egyesítették. 5 Bottyán Á.—Nemeskéri J., A sopronbánfalvi ásatás. Soproni Szemle 1942, 304— 306. A templom körüli Árpád-kori temetőt kutatva bukkantak a római építményre, melynek kutatását Héjj M. fejezte be 1948-ban. E. B. Thomas, Römische Villen in Pannonién Bp. 1964. 196. CXVI. tábla 1—2. 6 Csatkai E., i. m. 433. 7 Bella L., Arch. Ért. 21. (1901) 66. 8 Graf M., leírása 1872. LFM Rég. Adattár 37. A vízvezeték egy részletét 1924-ben is feltárták. Sopronvármegye 1924. VIII. 12. A vezetékbe építve a XV. Apollinaris legio bélyeges tégláját is megtalálták, ami korabeli újsághír szerint a Storna-gyűjteménybe került. Sopron vm. 1924. VIII. 28., A leg. XV. Apollinaris az I. században és a II. sz. legelején (Traianus alatt, valószínűleg 114-ben helyezik el) állomásozott Carnuntumban. A vízvezetéket tehát ekkor építhették. (Lásd a 2. Függelékben Storno Miksa jelentését az ásatásról.) 69
