Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
T. Szőnyi E.: A győri Kálvária utcai római temető hamvasztásos sírjai
A következő évekről nincsenek feljegyzések, 1926—31 között ismét kerültek szórványos darabok a múzeumba. 4 1954-ben Barkóczi László hitelesítő ásatása a Kálvária u. 6. sz. ház udvarán csak későrómai sírokat talált. Azóta csatornázás, földmunkák következtében szórványosan felbukkanó leletek (1964-ben egy Nerva-érem) utalnak a római temetőre. A leletek azonosításánál Méry — már említett — beszámolóját és Lovas kéziratát, valamint az ennek alapján 1953-ban készült leltárkönyvi bejegyzéseket vettük alapul. Természetesen az anyag nem teljes, még a Lovas által leírt tárgyakat sem tudtuk mind beazonosítani. Egyes esetekben csak az ő jegyzeteire vagyunk utalva, neki ui. Méry egyéb feljegyzései és a szerzeményi napló is rendelkezésére álltak, amelyek sajnos azóta elvesztek. Mindezek ellenére már neki sem sikerült megnyugtatóan a leletek szétválasztása. A csontvázas és hamvasztásos sírok anyagát általában ő még elég jól elkülöníthette, tekintve, hogy a hamvasztásos sírok a felső agyagrétegben (—1 m-ig) kerültek elő, ahol a tárgyakon a talaj összetételénél fogva jellegzetes meszes-agyagos inkrusztáció képződött, 5 míg a mélyebb homokrétegben fekvő csontvázas sírok anyagán ilyen nem volt megfigyelhető. A temetőről térkép nem maradt fenn, a sírok számát és megoszlását sem ismerjük. Lovas megkísérelte egy olyan rendszer felállítását, amelyben a különböző területeket az ábécé nagybetűivel, emellett a sírokat folyamatosan arab számokkal jelölte. Térképe vagy soha nem készült el, vagy az idők folyamán elveszett, nem maradt ránk. Beosztása a következő: A — a Kálvária utcától Ny-ra eső rész, B — a Kálvária utca K-i oldala, a vasúti pályatesttől É-ra (Mérynél és Lovasnál vasúti raktárak, ill. katonai kórház lelőhelyek), C — a Kálvária utcától K-re, a vasútvonaltól D-re fekvő terület, D — a Gyufagyár területe, E — a Gyufagyár és a katonai kórház közötti terület. A feljegyzésekből kitűnik, hogy a csontvázas római sírok nagyobb része az A területről származik, a hamvasztásosak főként a B területen kerültek elő, ilyenekről tudunk a C temetőrészből is, az E területen kelta és római sírok vegyesen kerültek elő, míg a D területről csak kelta tárgyakról tudunk. A temető É—ÉK-i határa itt tehát biztosnak látszik. Ennek alapján megkíséreltünk általánosságban egy helyszíni sémát rekonstruálni, természetesen a sírok pontos helyének és számának feltüntetése nélkül, minthogy erre semmiféle adatunk nincs (1. ábra). Lovas jelölési rendszerét azért ismertettük részletesen, mert ezt mi is megtartottuk, tekintve, hogy a leltárkönyvi bejegyzéseknél is átvették, így az újabban publikált egyes darabok lelőhely-megjelölése is eszerint történt a régészeti irodalomban. Már itt előre szeretnénk bocsátani, hogy ezek a jelölések nem minden esetben jelentenek valódi sírszámot és síregyüttest, mert előfordult, hogy Méry egymáshoz viszonylag közel előkerült, egy típusú tárgyakat egy szám alatt írt le. (Ahol ez valószínűnek vagy biztosnak látszik, utalni fogunk rá.) A ham4 XJM Régészeti Adattár 791—71. 5 Ezt az inkrusztációs réteget azóta sósavas (?) restaurálás folyamán az edényekről eltávolították, sajnálatos módon ez az eljárás a festett kerámia nagy részéről a festéket lemarta, így csak festéknyomok, esetleg az edényforma utal az egyes darabok márványozott, sávos vagy az egész felületet borító festésére. Ahol ilyet megfigyeltünk, minden esetben utalni fogunk rá. 6
