Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
T. Szőnyi E.: A győri Kálvária utcai római temető hamvasztásos sírjai
csészék — melyek viszonylag jó keltező értékűek — azonban legfeljebb Vespasianus, de inkább csak Domitianus idejéig nyúlnak vissza. Az anyag alapján a felső időhatár megvonása nem ilyen egyszerű, tekintve, hogy a későbbi leletek között nincs olyan darabunk, melynek korát biztosan meg tudnánk határozni. Az értékes importdarabokat tulajdonosaik féltve őrizték. Bár ezek gyártási kronológiája jól kidolgozott, biztos támpontot mégsem nyújtanak, mert az előállítás és a sírba tétel között hosszabb idő is eltelhetett. Mindenesetre feltűnő, hogy a Rajna-vidéki sigillataműhelyek termékeivel egyáltalán nem találkozunk (egj^ébként is kevés a sigillata). A Rajna menti területekkel voltak kapcsolatai az itt temetkező lakosságnak — erre utal a márványozott és vörös festésű kerámia megjelenése, még inkább azonban a hasábos üvegkorsó —, de Ny-i importáru tömeges beáramlásáról nem beszélhetünk. A leletanyag által meghatározott kor tehát megfelel az eddig leírtaknak, talán kissé a felső időhatárt tágíthatnánk. Szándékosan hagytuk az elemzés legvégére az éremanyagot. Az előkerült pénzekből egyetlen példány sem maradt fenn, illetve nem azonosíthatók, itt csupán elődeink feljegyzéseit vehetjük alapul. Méry csak egyes esetekben írta le az érmek lelőkörülményeit, így még azt sem tudjuk, hogy csontvázas vagy hamvasztásos sírokból származnak-e. A legkorábbi darab egy három helyen átfúrt Neroérem, nyilvánvalóan pénzként már nem használták, így datálásra alkalmatlan. Ugyanezt mondhatjuk egy falazott kősírból származó Vespasianus-éremről. További példányok: 1 Titus, 2 Domitianus, 1 Nerva (csontvázas sírból), 4 Traianus (2 biztosan hamvasztásos sírból), 4 db Hadrianus (egy közülük hamvasztásos sírból), 1 Marcus Aurelius (Méry megjegyzése szerint a bronz „oroszlán" közeléből), 1 Faustina, 1 Septimius Severus, 1 Traianus Decius, 2 db Claudius consecratiós érem, 1 Aurelianus, 1 Probus, 7 érem a Constantinus-dinasztia tagjaitól, 1 Valens. Amennyiben ennek a leltárszerű felsorolásnak hinni lehet 108 , úgy a temetkezés megindulását Titus, Domitianus idejére tehetjük. A II. sz. első feléből, Traianus—Hadrianus idejéből ismerjük a legtöbb pénzt; az utolsó, biztosan hamvasztásos sírból származó darab Marcus Aurelius kori. Itt némi szünet áll be az érmek sorában, a III. sz. elején Septimius Severusszal kezdődnek újra. Nem lehetetlen, hogy a háború zavaros éveiben el is hagyják ezt a településtől elég távol eső temetőt, és csak a III. sz. elején kezdik újra használni. Ettől az időtől fogva azonban nincs adatunk hamvasztásos temetkezésre. A csontvázas sírok tárgyalására következő dolgozatunkban térünk ki. T. Szőnyi Eszter 108 Méry E., Főgimn. Ért. 1876, i. m. 30 sköv.
