Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)

kelőség divatvarrónője volt, férje, régi szocdem már Ausztriában élt mint emigráns. Munkatársai főleg nők, soproni lányok és diák fiúk, akik nagy része nem is tudta, milyen veszedelmes organizációhoz tartozik, és hogy milyen fontos életmentő munkát végez, Tóth Mariska sógornő, vitnyédi lány, Farkas Jenő ismert soproni újságíró nővére vagy nővérei. Segítségükre voltak a brennbergi bányászasszonyok és a határszéli csempész-parasztlányok. Ezek kiránduló csoportokat szerveztek a határmenti hegyekbe és énekszóval, muzsikával, majálisos csintra-datta-bummal szinte tánclépésben vitték át a menekülőket a határrendőrség szeme láttára és orra előtt. Egyszer ez, másszor a másik csoport működött. Egy héttel előttem Tóthné listáján Fischl László népjóléti biztos volt a soron, aztán Tóthné Szikra nevű falu határában adott át egy parasztnak, aki szilvaszedés ürügye alatt isteni nyugalommal átsétált velem az akkor jól megerősített határon."

114 A szöktetés valóban szervezett volt, hiszen a határon átjutottak Bécsújhelyen először Tóth Gyulát és Faragó Géza alezredest, volt soproni városparancsnokot, a városi katonatanács elnökét és megyei biztost keresték fel. A menekülőknek tehát jól kiépített útja volt Ausztriába Sopronon keresztül, és ezt az utat a soproni politikusok hozzátartozói, valamint a brennbergi és környékbeli munkásasszonyok szervezték meg. Ezzel, bár még nem kész szervezeti formában, de ilyent a szigorú üldöztetés viszonyai között különösen az első években nem is tételezhetünk fel, készen állt és működött a soproni munkásmozgalomnak egy új harci eszköze, amellyel az egész magyar munkásmozgalom számára hasznos munkát végzett végig az egész Horthy-korszakon, sőt az Anschluss után, a menekülési irány kényszerű megváltoztatásával, az osztrák kommunista mozgalom számára is. Mert a magyar munkásmozgalomban fontos és sokáig vitt szerepe volt a soproni mozgalomnak az emigrációval való kapcsolat tartásában, emberek és írott küldemények határon való átjuttatásával és egyéb konspirációs munkával. Érdekes vonása ennek a mozgalomnak, hogy a feladatot az eléggé jobboldali soproni mozgalom látta el a kezdeti években, a jobboldali szociáldemokrata Tóth Gyula és felesége, a továbbiakban pedig Ferenczy János szociáldemokrata pártelnök vezetésével. Ezek a szociáldemokrata politikusok őszinte kötelességvállalással a magyar kommunista mozgalomnak nagy szolgálatot tettek, és természetesen történelmi tettet hajtottak végre az akciókban részt vevő soproni, brennbergi és környékbeli munkások és munkásasszonyok is.

115 Ismét Soós István visszaemlékezéséből idézünk: „1920—21-ben az ausztriai magyar menekültek megalakították a »volt börtönlakók egyesületét«, amelynek tagja lehetett minden olyan politikai emigráns, aki börtönt szenvedett a Horthyéra alatt. Az egyesületnek az volt a célja, hogy felszínen tartsa a szolidaritás érzését azokkal, akik még otthon le voltak zárva. Segítő munkát végzett és különböző illegális utakon küldött haza pénzt (néha ruhát is) a bebörtönzöttek gyerekeinek. A későbbi Vörös Segély méltó elődje volt."

116 A visszaemlékezésekből tudjuk, hogy az egyesületnek elsősorban a nagyszámú soproni emigrációból került ki a tagsága, mindenesetre a Tóth házaspár 114 Soós István levélbeni közlése. 115 LFM. Ht. Magnó. Pintér György. L. erre még: Mesterházi L., Pár lépés a határ. Környei, i. m. Arrabona (1970). 116 Soós István közlése. LFM. Ht. A Soós fivérek itt közölt fényképén látható az egyesület jelvénye: kis zománcozott lapon rézláncon függő bilincsek. Az egyesület történetének megismerése szintén burgenlandi kutatásokat igényel. 331